Századok – 1872

Balássy Ferencz: Szelistye és Talmács várának s területének jogtörténelmi nyomozása 86

88 SZELISTY.E ÉS T ALM ÁCS VÁRAK. nak és fiának Miklósnak hatalmába került, ki azt elfoglalva tartotta ; de mintán e párt 1320—1321-ben részint legyőzetett, részint alkudozás mellett magát megadta, Talmácsy Miklós is meghódolván, e várat a hozzá tartozott birtokokkal együtt a királynak visszaadta, s a helyett más jószágokat kapott a királytól. Ezen vár visszaadását követő királyi kegyelmezés- s adományozásról 1322-ik évi aug. (J-kén kelt, s a kérvényben is fölhozott adománylevél töredéke a többi között így szól : „.. .castrum S a 1 g o nuneupatnm in partibus Transylvains constitutum, quod habebat et detinebat (Nicolaus de Talmacs), ad mantis nostras reddidit et restituit, cum novem villis et aliis quinque villis olaeeis ad idem Castrum pertinentibus, ex cujus castri et villarum restitutione praeter augmeutationem nostri regiminis, fidelibus nostris in illis partibus constitutis ab improvisis adversariorum nostrorum invasionibus sive insultibus, tuta quies et tranquilitas optata successit." ') 1323. és 1324-ben az erdélyi szászok Szentpéteri Henning vezérlete alatt Róbert Károly király ellen támadván, e lázadás alkalmával Talmácsy János, az előbb emiitett Miklósnak testvére, a várat a lázadók részére ismét elfoglalta, s azt Róbert Károly király ezen lázadás legyőzése után Talmácsy Jánostól visszafoglalta, s ennek hűtlensége folytán, a hozzá tartozott birtokokkal együtt 1324-ben az ő kedves emberének, Tamás vajda fiának, Farkasnak adományozta. 2) Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezen vár a korona birtoka lévén, azt a király el nem idegenithette, s enmk folytán ezen királyi adományozást nem úgy kel 1 értenünk, mintha a király ezen várat, Talmácsy János nótáztatása folytán, örökösen a vajda fiának adta volna, hanem inkább azon értelemben kell a felhozott kitételt vennünk, hogy a király a 1) Az adománylevélnek eme kitételei is: „ab improvisis adversariorum nostrorum invasionibus sive insultibus" eléggé igazolják, hogy c vár királyi végvár volt, azon részeknek az ellenség beütései elleni biztosítására. *) Fejér, Cod. Dipl. XI. 469. 1.