Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 67

84 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. — a maga kebeléből saját rendes állandó bírái, kiket hivatalnokoknak nevezhetnénk, nem voltak ; és a szepesi Iánesás nemeseknek 1243-ban adott azon szabadság, hogy kisebb Ügyekben maguknak maguk közül bírákat válaszhassanak, vagy kiváltságos szabadalomnak veendő, vagy a békebíróságra vonatkozik. ') A főispán rendes bírói hatósága, — a nemesség, egyházi rend és a kiváltságoltak kivételével, — a megyebeli többi néposztályokra kiterjedett, mikép az udvarbíróé is ; de mennyi visszaélést rejtett ez magában, elég a már idézett váradi jegyzőkönyvre hivatkoznunk, mely azonban már nem képes földeríteni a várispánságok kebelében keletkezett peres ügyek iránti competentiát, miután az tényleg két hatóság, a megyei és várispánsági közt hullámzott. Ily zavaros és ferde állapotban szállott Bélára az igazságügy hazánkban, mikor a kormány rúdját kezébe vette. U tehát a koronázási országgyűlés bevégeztével azonnal megtette az első lépést kitűzött czélja felé. Egyszerre mint egy varázsütésre az 1236-ik év lefolytán föltűnnek a megyékben nagyobb számú királyi bírák a főispánok oldala mellett, kik a bünperek kivételével, általánosan mindennemű birtokperekben, névszerint nemesi, egyházi, várjogi, udvarnoki és minden más terhes viszonyú jószágokról voltak itélendők. A király maga mondja, hogy az egész ország minden megyéiben állított fel ilyen bíróságokat. Eddig Somogy, Zala, Vas, Soprony, Pozsony, Bars, Nógrád, Nyitra és Biharban működő ily bíróságok kiadványai jöttek napfényre.2) Jellemző nevük: „judices et inquisitor es ve ri ta ti s" (a honnét a régi „igazat 1 á t n i, i g a z 1 á t ó k") vagy „j u d i c e s te r r a r u m " és hasonló változatokban ; a király kinevezésétől nyerték hivatalukat ; számuk ismeretion nagyságú, a somogyi kiadványban tizenegyen vannak megnevezve és azon kivül odairva: „et alii eor u m s o c i i i n q u i s i t o r e s." Zalában két okmányon tizennégy bíró van névszerint említve, a bihari kiadványban nyolezan, Super causis autem minutis inter se ortis definiendis ipsimet possint iudieem eligere quem vellent. Endlicher 461. Fejérnél Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 1. 279. 2) Árpádkori Új Okm. VII. k. 22, 23, 25, 48, 26, 34, 37. Kubínyi Monum. Hung. 13.