Századok – 1872

Langer Géza: Lázi község pecséte 719

724 TÁ1.CZA. előtt is régen ismert dolgok ; de úgy gondoltam, hogy talán nem fog ártani, ha a mi „folyóiratunkban is némi nyomuk lesz !" *) — „Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leirása", — ily czím alatt került ki sajtó alól Zsilinszky Mihály szarvasi tanár és könyvtárnoktól e derék alföldi nagyobb város monographiája, melynek előfizetési felhívásáról annak idején emlékeztünk volt. Zsilinszky gyakorlott és kellemes tollú iró, s hogy történeti müvek összeállítására hivatással bír, azt e jelen kiadványa által is dicséretesen megmutatta. Szerző gondos nyomozásokat tett munkája érdekében, s a homályos régi korra nézve, melynek történeteiben az irott em'ékek elpusztúlása miatt alföldünk oly szegény, helyben nagyon keveset lelhetvén, több szomszédos archívumot áttanúlmányozott, sőt okmánybúvárokkal való összeköttetései folytán a központi levéltárakból is közöl tárgyára ve natkozó adatokat, — sa mellett az eddig napfényre hozott kútfőket, ú. m. legújabban az Akadémia és társulatunk által kiadottakat is szorgalmasan fölhasználá. Ekkép sikerült Zsilinszkynek Szarvas régi, 17 22. előtti történetét is meglehetős részletesen összeállítani ; az e mondott évben történt új telepítés óta pedig a mü igen teljesnek és tüzetesntk mondható. E részben különösen jó szolgálatot tettek szerzőnek Markovicz Mátyáe néhai szarvasi lelkész és előde Machula Gábor kézirati följegyzései, a gr. Bolza és Haruckern-cs .ládok levéltárai, úgy maga a város jegyzőkönyvei. Végre Szarvas jelen állapotát saját, sok évi tapasztalatai és ismerete nyomán vázolja, kimerítően a város és határa természetrajzi viszonyát is leirván. Beszövi munkájába a Szarvason született vagy élt i r ó k rövid életiratait is, kik közül B a 1-lagi Mórt, Habe rem Jonathánt, Tatay Istvánt, Teschedik Sámuelt s Vajda Pétert említjük meg, örömmel sorolván melléjök magát az ép oly szorgalmas, mint tehetséges monographust, Zsilinszkyt is. — A Pesten, Aigner Lajosnál megjelent kötethez csinos fametszetek vannak mellékelve, melyek egyike a régi szarvasi várat a török korbúi, másika Szarvas városát 1872-ben, harmadika az ottani főiskola díszes épületét ábrázolja, a más három pedig népviseleteket. Ajánljuk ezen monographiai irodalmunkban nem utolsó *) Magunk is ily nézetben lévén, szívesen közöljük ez érdekes sorokat, noha úgy emlékszünk, hogy az érintett műemlékek már szakszerüleg le vannak írva ; de nem árt az ilyeneket olykor-olykor fölmelegíteni, kivált külföldre útazó honfitársaink kedvéért. S z e r k,