Századok – 1872
Botka Tivadar: Tájékozás Balássy Ferencz „Viszhangjai” körűl a vármegyék első alakulásáról - 532
BOTKA TIVADARTÓL. 539 gokból alakíttattak, és viszont a jelen vármegyék közül olyakat neveztem, melyek egykor egy nagy megyének részletei valának ; miért ne lehetett volna hát Hevest is, akár mint megyét, akár mint várispánságot összekapcsolni egy másikkal ? hanem azért érzem magamat kötelezve a tisztelt szerzőnek ezen új fölfedezését megtámadni, mert azt oly körülmények és állítások kíséretében adta elő, melyeket a történelmi igazsággal megegyeztetni nem lehet, és melyek több fő lényegit állításaim kiforgatására czéloznak, a nélkül, hogy odáig emelkednének. Lépésről-lépésre fogom hát czáfolatomban követni a tisztelt szerző ide vonatkozó előadásait, lehető tárgyilagosan, se nem nagyobbítva, se nem kisebbítve érvei eredményeit. „Midőn a nagy király — így kezdi az érdemes szerző — az egri püspökséget alapitá, már akkor a Mátra alján egy vármegye létezett, mely Patha vármegyének nevezteték, azon Patha vártól, melyet ily nevü vezér Anonymusunk tanúsága szerint ott építtetett, és a vármegye nevétől kölcsönözte az ottan állított főesperesség a patai nevezetet." Keresvén ez állítás indokolását, egyebet nem találtam, mint következő okoskodást : „nem szenved kétséget, — ezek tulajdon szavai, — hogy a Mátra és annak vidéke az egri püspökség alapításakor Patha vezértől és annak említett váráról Patha vármegyének neveztetett, mert több vármegyéink, mint példáúl Borsod, Szabolcs stb. a vezérektől és azoknak váraiktól nyerték nevüket." Ismét tovább így folytatja : „magának az ott állított főesperességnek máig is fennlevö neve is arra mutat, hogy ama terület Szent-István korában, midőn az egri püspökség alapíttatott, Patha vármegyének neveztetett, és az ott alakúit főesperesség a vármegyétől vette nevét, mert a főesperesi kerületek azon vármegyéktől neveztettek, melyeknek területén feküdtek." Ezen sorokban rejlenék hát Patha vármegye létezésének indokolása. Meg fog nekem bocsátani az én tisztelt pályatársam, ha szemeim ezen sorokban nem látják az indokolást, és nem látnak mást, mint puszta szavakba foglalt és semmit nem bizonyító állításokat, mert a nyolez százados sötétség azon mélységéből, hova a tisztelt szerző leszállott, állítása mellett egy árva okmányt, egy hazai vagy külföldi krónikás tanúskodó lapját, vagy csak