Századok – 1872

Horváth Mihály: Elnöki beszéd a szepesi káptalanban tartott zárgyűlésen 499

502 HORVÁTH MIHÁLY ELNÖKI BESZÉDE. Ez indította társulatunkat is arra, hogy egyik választmányi gyűlésén egy tisztelt társunkat fölhívja : szentelné idejét ezen újonnan gyűjtött közmíveltségi adatok tüzetes tanulmányozására ; állítaná egybe ennek eredményeit, s készítene olynemü monograpkiát, mely közmíveltségünk állapotát legalább is egy korszakban némileg földerítvén, a közfigyelmet, s törekvést ezáltal is történelmünk ezen ágának gondosabb mívelésére vonni igyekeznék. Ez volt, legalább egy részben, oka annak is, hogy ezen felvidékre tűztük ki ez évi búvárlataink helyét, mely már a hajdankorban is nagyobbszámú városokkal volt benépesítve, melyek mint iparos és élénkebb kereskedést folytatott városok, nemcsak legelőrehaladottabb városaink közé tartoztak: de jobbára erődített, kulcsos helyek lévén, falaik közt levéltáraikban, építményeikben legépebben megőrizhették a hajdankori élet emlékeit. Azon kellemes reményben nyitom meg tehát ezidei vidéki búvárlataink e zárülését, hogy aratásunk most sem lett kevésbé eredményes az elmúlt évekénél, s hogy tisztelt társaim mindannyian szorgalmas méhekként megrakodva gyűltek itt össze, magukkal hozván ama levéltárak legbecsesebb kincseit, melyekben kutatásaikat intézték. Fölkérem tehát a tisztelt bizottságokat, melyek a külön levéltárakban működtek, hogy hazatérvén, méltóztassanak kutatásaik eredményeit összeállítva, az illető levéltárakról s azoknak tartalmáról közlönyünk, a Századok számára kimerítő jelentést készíteni ; hogy pedig történelmünk ezáltali gyarapodásának eleve is örvendhessünk, szíveskedjenek most legalább fővonásaikban jellemzeni az átbúvárlott levéltárakat, s néhány jelentékenyebb lelettel illustrálni azok tartalmát.