Századok – 1872

Nagy Gyula: Magyar Onomasticon III. 488

TÁRCZA. 495 közt, Valpó táján s nem Kaván-Sebes körül feküdt, mely utóbbi hely a hajdani szörényi, majd lugosi és karán-sebesi bánsághoz tartozik vala. Valójában, önkéntelenül mosolyogni kell hírlapjaink alaposságán : holott ez a tárgy már társulatunk ülésein, közlönyünkben, s legközelebb Pesty Frigyes emlékirata által olyannyira tisztába hozatott. Pesty nem is állhatta meg, hanem a „Pesti Napló"-ban egy tárezaczikkel helyreigazítá a dolgot, csakhogy a többi hirlap, mely a tévhirt közlötte, szégyenlve baklövését, a ezáfolatot röstellé átvenni, és így a hirlapolvasó közönség nagy része e kérdésben ma is tévúton van, s szentül hiszi Valkó vármegye föltámadását — Karán-Sebesben. Megemlítjük még c tárgyról, bogy a titeli csajkás zászlóalj területét — úgy halljuk — Bács-Bodrog vármegyéhez szándékoznak csatolni ; a mi a geographiai helyzetnél fogva igen helyes ; csakhogy ez annexió által a már úgyis aránytalanul nagy Bácsmegye méginkább megnő. Czélszerü lenne tehát — könnyebb administrate szempontjából is — a két t. e. vármegyét most már ismét kettéválasztani, t. i. Bácsra — Zombor székvárossal — és Bodrogra, Szabadka székvárossal ; így is mind a két megye körülbelől 100 [J mértföld fogna lenni. — A mindenesetre egy vármegyéül alkalmas oláh-bánsági ezred új, vagy inkább fölújított neve, reméljük: „Szörény," vagy „Sebes" vármegye leend (nem Valkó); míg a két másik ezredből vagy a régi Keve vármegye fog föltámadni — a mi történelmileg és földrajzilag leghelyesebb lenne — avvagy pedig a terület, politikai okokbúi, egyelőre nem képezend külön törvényhatóságot, hanem be fog kebeleztetni az ekként a Marostól a Dunáig nyúlandó szomszéd Torontál, Temes és Krassó vármegyékbe. — Archaeologiai Értesítő. Már májusi füzetünkben érintettük volt, hogy Rómer F 1 ó r i s az akadémiai archaeologiai bizottság előadói tisztéről leköszönvén, e bizottság közlönyének, az Arch. Értesítőnek szerkesztését az új bizottsági előadó : Henszlmanu Imre veendi át. Értesülésünk az új félév megnyíltával — ténynyé vált ; ugyanis az Arch. Értesítő f. évi 1'2-dik, vagyis jul. l-jén megjelent számában Rómer kinyilatkoztatja, hogy e számmal megszűnik ezen folyóirat szerkesztője lenni. Midőn ez alkalomból ama mindent felölelő nemes buzgalomért, lángoló ügyszeretetért, példás szerkesztői pontosságért s tapintatért, melylyel Rómer e becses közlönyt oly tartalmassá és érdekessé bírta tenni, s körüle a legjobb régészeti szakérőket caoportosí'ani,—