Századok – 1872

Zsilinszky Mihály: Tót történelmi szemle 1871-ről 39

42 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. fia s II. Mojmir testvére, lemondott a fejedelemségről s mint Benedek-rendi szerzetes 15 évig élt a Nyitrához közel fekvő Zoboron. Ennek sírján áll állítólag a következő fölirat : „Rex Moraviae Svatoplucus In medio regni sui sepultus jacet." Halála után a szentek közé sorozták ; s lllozansky nem kételkedik hozzátenni, hogy ennek holttetemei azok, melyek a nyitrai templomban „tí z. Zoera r dus Andre a s" neve alatt feklisznek, vagyis hogy ez azon Zarandreas, vagyis András (Kopasz László íia), a ki (1046 —1061.) magyar király volt ( ! ! !) ; c) Szvatopl a k, Arnulf fia, Lotharingia fejedelme, kit rosz élete miatt saját alattvalói öltek meg a Mosel folyó mellett, 901-ben. Sklenár szerint a magyar krónikások ezt zavarták össze az előbbeniekkel ; d) S'z v a t o p 1 u k, a mostani Morvaország fejedelme 1095—1114-ben élt s beütéseket tett Felső;Magyarországba, vagy a mint 11. mondja, „a mi Tótországunkba." Ezekkel akarja a tót történészke bebizonyítani azon kc-dvencz tételét, bogy a magyar történelem minden critiea nélküli alaptalan elbeszélés. Láttuk íme II. úr elbizakodott, üres állításait, bemutattuk rajongó fajgyűlöletének gyönyörűséges gyümölcseit. Első pillanatra is oly zöldek ezek, éretlen és fennhéjázó állításai s következtetései oly badarok, hogy a magyar történelem méltóságát sértenök meg vele, lia czáfolásukra csak szót is vesztegetnénk. Mindazáltal be akartam őt mutatni a „Századok" t. olvasóinak ;— lássák, mive táplálják tót atyánkfiait phanaticus ironczaik. Az első kötetben találjuk még Sasinek Ferencz maticai titkár: „TrencsényiCsák Máté halálának éve és napja" czímíi értekezését, melyben szerző az ezen „t ó t" hősnek halála ideje fölötti eltérő nézetben lévő történetirók, nevezetesen Podhradszky József, Pray, Engel, Fessier, Záborszky, Kellner és Horváth Mihály állításait helyteleneknek találván, kimondja, hogy Csák Máté 1320-ban liait, meg. Erre nézve fölhozza, hogy Túróczi krónikájában azon kifejezés, a hol Beatrix királyné haláláról (1318-ban) az mondatik : „quae in revolntione e j u s d e m anni obdormivit in Domino," úgy értendő, hogy azon év ismétlődött, újra fordült, a mi nem I