Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 23

-38 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. Patak es Borsva székesvárak- és várispáuságokról már más helyen értekeztem. Az ország déli részén, okunk van hinni gondos őseinkről, több végvár és szenes várispánság létezett, melyeket azonban homály föd szemeink elől. Csak az alsó Dunának a bolgár földdel szemközti partján feküdt Keve végvárról és szerves álladékáról emlékeznek gyakrabban régi okmányaink, mely védpont minap egy közhelyen fölolvasott tanulmánynak külön tárgyát tette. Eddig mintegy harminezra megy az általunk kinyomozott várispánságok száma, és habár némelyek iránt még bővebb érvek kívántatnak a szerves állapot és annak bebizonyítására, hogy a hetvenkettesek névjegyzékébe tartoznak ; mindazáltal jelen kísérletünkkel, — gondoljuk, — inaugurálva látszik lenni az első korbeli várispánságok statistikája, — mint oly kezdet, melynek nyomán az eredmény biztos kilátásával tovább lehet menni. Ezzel elmondottam volna, a mennyi szükséges az első korszakot betöltő eredeti alkotású megyék és várispánságok sajátszerű minőségének ismertetésére. A jó rend és eszmelánczolat hozzák magukkal, hogy már most a második korszakot tévő azon nagyszerű változást vázoljam, mely a nevezett intézményeket a nehéz idők folyamában érte, és új teremtményekké, — vármegyékké, — alakította. BOTKA TIVADAR.