Századok – 1872
Palotás Miklós: Adalék a Wesselényiek lengyelországi birtoklásához 1609. 346
3 38 TÁltCZA. lovon járhatok. Az lovam is sebes, meglőtték. Az ellenség még most is előttünk táborban vagyon, de az mint besánczoltattuk magunkat, nem vélem, hogy iinmái semmit is árthassanak. Kérlek én édes szivem, lölköm én miattam ne bánkódjál, se törődjél; az mely Isten ez ideig megoltalmazott, azon ezután is megoltalmaz, és megadja szent Fiáért, hogy egymást hamar való napon nagy jó egészségben meglátjuk. írtam az Sár-rét mellől való táborban, Fejérvárnál 17. 8bris 1601. ... Thurzó György m.k." (Eredeti, nro 49. Elenchus M.) Közli: IFJ. KUBÍNYI MIKLÓS. *) — Adalék a Wesselényiek lengyelországi birtoklásához. „Mi Gróff Thurzó György, Árva várának örökös ura és vármegyéjének főispánnya, az fölséges magyarországi második Mátyás királnak tanácsa és főasztalnokmestere etc. ; Pálffi István, Pozson vármegyének főispánnya, ugyanazon magyarországi második Mátyás királ ő fölsége tanácsa és az magyarországi szent koronának conscrvatora ; Loránth Ferencz, ő fölsége kincstartó házának tanácsa ; Leopoldt Pekh, ő fölsége kincstartó házának tanácsa és perceptora ; Heölgy Gáspár, Petron János és Chutty Gáspár. Valljuk ez levelünk által mindenek előtt az kiknek tudni illik, hogy mielőttönk az nagyságos W'cseléni István uram, Belső-Szolnok vármegyének főispánnya, az nagyságos Gyarmathi Balassa Ilona asszonnal való szent házasságbúi való tractatus korán lett illyen végezés, melyet széntől felelt mind az nagyságos Weseléni István uram, *) T. tagtársunk még néhány leveléből közöl Thurzó Györgynek részleteket, melyek azonban inkább magánérdeküek ; mindazáltal mint érdekes müveltségtörténeti adalékokat megemlítjük belölök, hogy Th, Gy. 1601. Nagyfaluról jun. 27. kelt levelében egy saját árvái várában dolgozó képíróról (kár hogy nevét elhallgatja), emlékezik, és hogy Thurzó neje, a Vágón Tepliczéről szálon (tutajon) volt alá utazandó, íme, tehát az utazás e regényes, de merész nemét akkor időben főrangú nők is használták. — 1603-ban Th. Gy. gyermekei mulatságára 50 tallérért szerzett bécsi ügynök által egy tanulékony papagályt; míg viszont őneki, szerető neje, az érsek-újvári táboron a rideg égaljú Árva vára kertjében nagy gonddal termelt két fejérbélü dinnyével kedveskedett, mit a gyöngéd férj így köszön meg : „noha nem oly sárga, mint az itt való : mindazáltal ez fejér két dinnye bizony kedvesebb énnálam ittvaló kétszáz sárga dinnyénél, — ha mind nádméznél édesebbek volnának is ! , . ." S z e r k.