Századok – 1872
Nagy Imre: Magyar Onomasticon II. 341
344 TÍRCZA. Igen sok magyar helyneveink tehát eredetüket a1 , hazánkba beköltözött őseinktől kapták, s midőn ezen ősök utóbb nagy részben kihaltak, birtokaikat más családbeliek kérték föl adományul, s ezen helységektől ők nyerték elnevezéseiket, de csak később, mert uem fogunk a XIII. századig arra esetet találni, hogy a helység vagy birtok után a latin „de" szócska alkalmaztatnék az elnevezéseknél *). Tagadnunk kell tehát tagtársunknak értekezése elején azon állítását, hogy a „de Vaja, de Csomaköz^-féle elnevezés már 1021-ben létezett, mert ily mondat: „Quaemadmodum in praesentibus octavis festi Georgii martyris nunc instantibus Thomas de Vaja" stb. egy valóban 1021-ben kelt okmányban föl nem található. A „de Vaja" és „de Csomaköz" kifejezésből vont következtetés a XI. századi nevekre tehát nem alkalmazható. S habár Keresztúry az idézett munkában 1021-ki kelettel közli is az okmányt, ezen kelet már csak azért sem fogadható el, mert az okmány kiállítója „Magister Nicolaus Canonicum ecclesiae Albensis, vicarius de Tásnád" Erdély akkori püspökéül az okmányban Györgyöt nevezi meg, ki pedig nem 1021-ben, hanem 1421-ben viselte ezen hivalát. Keresztúry tehát csak 400 évvel tévedett meg **). I. Lajos király okmányzáradéka ban megnevezett — s nem mint t. tagtársunk állítja, az okmányt aláirt — László nádor sem származott az Uporok családjából ; ő ugyanis László oppelni és vieluni berezeg 1. Lajos király mostoha testvérének fia volt. (Szalay : „Magyarorsz. Tört." II. köt. 229. 1.) *) Szalay László „Magyarország Története" II. kötete 322. lapon levő jegyzet végén e kérdésben így nyilatkozik: „Mellesleg'említem, hogy az állandó nemzetségi nevek a XIV-ik század vége. felé jővén mindinkább szokásba nálunk, a nevek végén az „y"-t ekkor kezdem — de még ovatosan — alkalmazni." **) Hasonló tévedések jönnek elő még újabb okmánytárainkban is, így Teutseh G. D. és Firnhaber Fr. „Urkuüden-Buch zur Geschichte Siebenbürgens" után közöltetik az „Árpádkori Új Okmánytár" I. kötete 73. lapján 1176-ból egy okmány, mely a benne előforduló prothonotariusi hivatal és „magnificus" czímcknél fogva legalább is 200 évvel később keletű, így az u. o. a 89. lapon közölt két okmány is a nap datumainak minőségéből is következtetve, inkább a XlII-ik század végéről valók.
