Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 23

-32 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. azon tény, hogy a Bakonyság sem megyei, sem várispánsági attributiokkal nem birt, és a mi legfőbb, hogy a Boconi Comitatus alá tartozó helységek, Veszprém megyéhez számíttattak. Például az 1254-diki okmányban említett Szent-Kereszt, és az 1275-diki okiratban foglalt Dolosd faluk mind a mellett, hogy a Bakonyban feküdtek, Veszprém megyébe keblezetteknek Írattak. Folytatván nyomozásunkat a Duna balpartján, ott találunk egy csoportban az osztrák és morva határszélek és a Vágvonal őrizetére rendelt öt végvárispánságot, úgymint : Stomfa, Sempte, Galgócz, Bolondócz és Újvárt, melyekről egyenkint. 1) S t o m f a. Ezen végvárispánság Pozsony megyében, a Morva folyó Dunába szakadásánál emelt Devina (Divén) egykori szláv fejedelmi híres erőd és székhely romjaitól kezdődött a határszéleken fölnyúló álladókkal. Várispánsága nyomaira csak IV. Béla korában akadunk ugyan, de fekvésénél és rendeltetésénél fogva mégis a hetvenkettesekhez számítjuk. Egy 1280-diki okmányban Comitatus de Uztampa néven találjuk följegyezve.2) m) S e m p t e (S c e m t e, Sempte y). Már Béla királynévtelen jegyzőjének azon tudósítása, hogy a honfoglaláskor birtokba vett Sempte (nála hibásan irva Stumtey) azon várak közé tartozott, melyek az ország nyugoti szélei és kivált a Vágvonal védpontjáúl tűzettek ki, maga után vonta ezen várnak védvárispánsággá alakítását. Még II-dik András korában is, mely a várintézmény hanyatlását jelzi, teljesen berendezett állapotban tartatott, mert a Váradi Regest. 363. §-a szerint volt várispánja, — neve Comes Zobozlou, — voltak várkatonái, — jobagiones castri, — volt várnépe, — cives castri, — az 1233-diki okmány szerint pedig a vársereget vezénylő hadnagya. IV. Béla nem figyelve atyjának arany bullájára, mely egész kerületek és várispánságok elajándékozását tiltá, ezen várispánságot Co-Fejér, Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 2. 473. Tom. VII. vol. 2. 40. Árpádkori Új Okm. II. köt. Ill, 314. Második folyam II. köt. 371. „Veniendo ad parochiam Vesprimiensem, invenimus villám S. Crueis sub silva Bocon." 2) Árpádkori Új Okm. IV. köt. 218. Fejér, Cod. Dipl. Tom. V-vol. 1. 130.