Századok – 1872

Dudás Ödön: A mélykút-községi pecsétről 205

TÁRCZA. 211 Megemlítjük egyúttal, liogy a csanádi Adattár ez évi második füzete is megjelent és beküldetett hozzánk. Tartalma teljesen méltó az eddigi füzetekhez. — Retificatió. A „Hazánk s a Külföld" czímü helybeli elterjedt képes lapna"k f. évi 7. számában megütközéssel olvastunk oly dolgokat, melyek iukább valami liyperpatriotismus által elvakított szláv lapban, de nem magyar újságban volnának helyükön. A „Vándorlások Horvát-Tótországban" czímü czikkben ugyanis az állíttatik, hogy Zvonimir horvát király halála után „magyar őseink benyomúltak Horvátországba, a tartományt egészen a Száváig meghódították, s a horvátok önvédelme daczára birtokukban megtartották, sőt 1342-ben Magyarországhoz csatolták." Mennyi ignorantia e pár sorban, még ha az 1342-ik évet toll- vagy nyomtatási hibának veszsziik is; mert tudjuk, hogy Horvátország csakis a Kulpán túl kezdődött, azt tehát a magyarok „a Száváig" meg nem hódíthatták. Hát az mit jelent, hogy 1699-ben a Tengermellék is a királysághoz csatoltatott ? Az pedig teljesen valótlan, hogy Fiume 179 7-ben nyilváníttatott Magyarország önálló részének. Szlavóniáról úgy beszél az iró, mintha az a mostani Tótország volna, a Szerémséggel : holott tudvalevőleg a mai nap Horvátországnak nevezett rész volt Szlavónia. Szóval : a magyar közönségnek oly dolgok adatnak itt elő történeti tényékül, minőket csak a horvát Chauvinismus koholt magának és a világnak ámítására. Szolgálatot vélünk tehát tenni a különben helyes tapintattal szerkesztett „Hazánk s a Külföld" szerkesztőségének, ha efféle szarvas hibákra jövőre való óvakodás tekintetéből figyelmeztetjük. — A budetíni levéltár elpusztulásának története. A Trencsény vármegyei budetíni várkastélyt 1849-ben az osztrákok tudvalevőleg leégették. Most ezen ügy szóba kerülvén, a „Reform"-ban egy budetíni lakos előadja a dolog történetét, melyből kiderül, hogy a kastély régi bútorait s műkincseit a vitézek előbb kihordották, elrablották, melyekkel aztán Siléziában és Gácsországban valóságos kereskedést űztek ; a régi családi képeket pedig, mint Ónodon, úgy itt is által szurkálták és összevagdalták. A roppant gazdag Budetíni gróf Szunyoglilevéltár pedig — mely állítólag Chák Máté archívumát is magában foglalá — említett szemtanú tudósító szerint oly biztos, boltozatos, vasajtós helyiségekben volt fölállítva, hogy a vár teljes leégése daczára is bizonyára épen maradt volna, ha a zsákmányszomjazó osztrák kato-