Századok – 1872

Dudás Ödön: A mélykút-községi pecsétről 205

TÁRCZA. 207 1871-ben: Adalék a Sághfai Sándor-család neruzékrendéhez ; Magyar volt-e Horky Márton ? Dürer Albert eredetéről ; Adalék a Klement-ügy könyvészetéhez, és Adalékok a Dürer-család történetéhez, — mind ön­álló kutatások nyomán, igen alaposan s érdekesen irva. Becses köny­vészeti czikkeket közlött továbbá a „Budapesti Közlöny" tárczájában és a „Vasárnapi Üjsága-ban. Rólunk és társulatunkról még utolsó hó­napjaiban, utolsó napjaiban sem feledkezett meg. Midőn az önkimélés nélküli szakadatlan munkálkodás által nagy mérvben elősegített mell­baja a máit év végén erőt vőn rajta, s a jelen év kezdetével őt végkép ágyhoz szegezé, — januárban levelet vettünk tőle, melyben kifejezé : mennyire sajnálja, hogy azon havi ülésünkön betegsége miatt jelen nem lehetett, s hogy alig várja a „Századok" januári füzetének megjelenését, hogy a Szabács viadaljáról szóló 1476-iki éneket olvashassa. A boldo­gult még megérhette ezen óhajtott örömét, sőt még februári füzetünket is olvashatta, melynek tárczájában szintén foglaltatik (131. 1.) egy az ő gondoskodásából, utolsó sajátkezű levele útján hozzánk juttatott rec­tilicatió. A jelen martius hó első napjaiban is, midőn már írni nem volt ereje, mondott tollba egy barátjának számunkra néhány sort, melyben igéri, hogy mihelyt kissé jobban lesz : commentárral ellátva elküldi a „Századok" számára a XVI-ik századi bibliafordító Károlyi Gás­pár amaz érdekes eredeti levelének mását, melyet múlt évi kirándulá­sunkkor Kassán másolt volt le, az ottani városi levéltár lymbusából. De a halál a tollat többé kezébe vehetni — fájdalom ! — nem engedte. A Történelmi Társulatnak egy igen buzgó barátja, folyóiratunknak szakértelmes és lelkes munkatársa hunyt el benne. Eötvös Lajos Veszprém vármegyében született, s iskoláit a pápai ref. collegiumban végzé. Majd Kolozsvárra, az erdélyi muzeumhoz került, hol Szabó Károly oldala mellett tökéletesíté magát szenvedélylyel müveit szakmájában : a magyar könyvészetben. Szeretett mestere Szabó ajánlatára azután a nemzeti muzeum könyvtára rendezésénél Pesten alkalmaztatott, hol jeles tehetségei s képzettsége csakhamar kitűnvén, kormányi segélylyel külföldi könyvtárak tanulmányozására kiküldetett és visszatértekor az országos Széchenyi-könyvtár segédör­jévé lőn. A magyar könyvészet ügye Szabó Károly után legjelesebb búvárát veszté el benne. Áldásunk lengjen porain, emlékezetén !

Next

/
Thumbnails
Contents