Századok – 1872

Révész Imre: A Rákóczi-Rozsnyai-ének Bocskayról s egy általános történelmi napló tervezete 197

198 TÁRCZA.. 18. Febr. A. 1793. Pestini constitutus extraho. Nicolaus Sinai professor in. p." Azon meggyőződésben vagyok, bogy a Sinai által ekként megnevezett e két kötetnek kell annak lenni, a mely fölvilágosítást adhat ama Rákóczi-Rozsnyai-féle vers ügyének állásáról azoknak, a kik oly szerencsés helyzetben vannak, hogy az emlegetett Battyáni-féle könyvtárt Pesten vagy másutt megszemlélhetik. Nagy merészség és túlzás lenne tőlem, ha ezen közlemények alapján már ezúttal vitázni akarnék a kérdéses versre nézve Rozsnyai szerzősége ellen. Az, amit ez idő szerént mégis bátor vagyok fönntartani : csak annak lehetősége, hogy a Boeskayról szóló verssel volt valami köze II. Rákóczi Ferenczn e k ; s miután ő Rozsnyainak kortársa vala, a kérdés talán ez által még érdekesebb lehet. Sinai kitűnő forráskutató volt, s miután tény, hogy ő ismerte Rozsnyai verseit, s ugyanazon napokban, a melyekben ezeket megismerte, másolta le, és pedig kitűnő könyvtárból, a II. Rákóczi Ferencz neve alatt álló verseket is, a nélkül, hogy — habár utólagosan is — kitörölte volna a II. Rákóczi Ferenczre utaló czímsorokat : nyilván van, hogy nem ő tulajdonította a kérdéses verseket Rákóczinak, hanem ő előtte valaki más, és hogy ezt mi vihette arra, hogy a vers fölé ama czímet irja? valóban nem lenne egészen érdektelen tárgya a vizsgálódásnak." Eddig Révésznek az említett történeti énekre vonatkozó észrevételei, melyeket mindenesetre érdekeseknek találtunk közleni. Ugyanő, hozzánk intézett levelében Pesty Frigyes világtörténelmi naptáráról szólván, a következő indítványt teszi, melyet mivel történetirodalmunkra nézve kiváló fontosságú, ime szintén közlünk, s mások e tárgyú javaslatainak is mindenkor szívesen megnyitjuk füzeteinket, óhajtván, hogy az eszme testté érlelődjék, vagy legalább több oldalról megvitattassék. „Legyen szabad — irja Révész — kifejezni ezúttal azon régi határozott meggyőződésemet, hogy hazai történetírásunknak kritikája, pragmatikája, sőt egész mivolta érdekében elmúlhatlan szükségünk lenne egy oly történelmi naplóra, a mely a külföld, de kivált hazánk mindenféle főbb eseményeit ne kalendáriumi szerkezetben, hanem folyton folyó időrendben, nemcsak az év és nap, hanem a hol lehet, az órának kitételével is, adná elő.