Századok – 1872

Ivánfi Ede: Keve vármegye emléke 149

IVÁNFI EDÉTŐL. 155 bátyjával Nissa ostrománál találkozik s innét visszatérvén, Keve vára mellől haza bocsátja seregeit. *) A XlI-ik században Kevének nyomát csak Jerney idézetében az 1138-ik évhez találjuk. 2

) E század vége felé Keve vára egy különös jelenet színhelyévé lőn. Imre király t. i. hallván, hogy Leo bibornok a sz. szék követe a magyar király fönbatósága alá tartozó Joannicz bolgár fejedelem számára királyi czimet visz, embereit Leo után küldi, kik őt a bolgár határnál utóiérvén, letartóztaták s Keve várába zárták. A pápa e hírt vévén, neheztelését tudatá, mire Imre király követség által Incze pápának előterjeszteti a letartóztatás okait, mire Imre Leót útnak ereszté, a pápa pedig királyunkat dicséretekkel elhalmozá. 3) A Xlll-ik században kezdjük ismerni Keve vármegye főispánainak névsorát. A legelső, ki tudtommal mint ily en szerepel az okmányok lapjain4), 1201-ben Achilleus comes curiae. A második Miklós 5

) 1208-ban. A harmadik Márton 6

), ki egyszersmind Nándorfehérvár kapitányának is mondatik, miből ugyan nem lehet egész biztonsággal a terület Kevéhez való tartozandóságát vitatni, miután azért lehetett N.-Fehérvár kapitánya is, mint a szomszéd megye főispánja ; lehetett épen úgy, mint lehetett Krassó főispánja egyúttal, mely azért Kevével nem egy. A fönnérintett okmány 1209-ben kelt. S ha hinni lehet az „Ungarisches Magazin" cziuiti folyóiratnak s Miiller „Jus publicum" czimií munkájának, akkor a negyedik főispán 1210-ben Miklósnak, s 1211-ben Mareellusnak neveztetett, ki ismét comes curiae is volt egyszersmind. ') Rüth Károly Magyar királyok utazásai s hadjáratai Győr, 1866. 4. lap, és Thuróczy II. 52. I. után. 2) Magy. nyelvkincsei. 71. lap. 3) Szalay Magyarorsz. törten. I. köt. 278. lap. 4) Fejér Cod. Dipl. II. 387. és Theiner Vetera Monum. Histor. Hungáriám sacram illustrantia Romae 1859. I. 83. lap. 5) Ugyanott III, 1. rész 66. lap. 6) Ugyanott III. 1. r. 82. lap.