Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 73

WENZEL GUSZTÁVTÓL. 87'Segna, Buccari, Jablanacz stb. a tenger partján előkelő városok és várak voltak. Vármegyéket Sanuto külön nem emleget, a minthogy Horvátország soha sem is dicsekedhetett szabadabb megyei élettel, s vármegyéi sem képeztek autonom törvényhatóságokat, hanem mint a főurak várainak környezete, inkább terjedelmes jószágoknak voltak alkotó territóriuma. Corbavia és Licca is nem mint megyék, hanem csak mint magukban álló vidékek említtetnek („in la Corbavia et in la Lycha se nium hoste de Turchi passasse," 1499. augustus 2-dika alatt). Általában pedig épen az volt Horvátország akkori alkotmányának egyik sajátsága is, hogy történetének és közszellemének főtényezői nem annyira az egyes vidékeknek népsége volt, mint inkább az előkelőbb főúri családok. Ezen családokról Sanuto tudósításai körülményesen szólnak. Az országnak élén Corvinus János, Mátyás király természetes fia állt („olim íiol dil re Mathias re di Hungaria" 1497. május 7-dike stb.), ki még atyja által neveztetett ki Troppaui és Liptói berezegnek, s itt mint bán vezette a közügyeket („el qual e perpetuo ban dila Croatia e Schiavonia" 1500. május 30-ka). Bánságáról Corbaviai Dorottya a következőket írja Velenczébe: „Dux debet per Regiam Maiestatem in Banatu confirmari ; et quod Dux Regi pro Segna, ac aliis castris et castellis ad Segnam spectantibus dedit in cambium perpetuum Oppaviae et Liptoviae Ducatus ; et pro praesenti constituitur personaliter in Regno Slavoniae stb. (1499. február 13.) ; Szkander pasa, egyik előkelő török hadparancsnok, őt ekkép czimezi: „Da Scander hassa patron de Bossina al Magnifico et de ogni gratia di Dio data, al Signor del paese di Croatia, et de molti altri paesi ; al signor ducha fiol dil quondam re Mathias" stb. (1499. aug. 3.) ; a velenczei köztársaság pedig nemesei közé vette fel 1497. mártius 7-kén, Sanuto szerint t. i. : „che liaviendo rechiesto el duca Zuane Corviuo, ducha di Corvatia, olim fiol dil re Mathias re di Hungaria, per il suo orator era venuto in questa terra, come haveria a caro di esser azonto ala dignita dil Mazor Conseio, et agregado nel numero di zentilhomeni nostri. Et atento, che sempre esso signor era stato amico dila Signoria nostra," indítványoztatott a Pregadi tanácsban „che dicto ducha, lui e soi descendenti,