Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 1

WENZEL GUSZTÁVTÓL i 1 ságnak ügyeit és érdekeit tartotta szem előtt : mégis sajátságos, talán inkább szerkesztői mint irói modora úgy hozta magával, hogy tudósításai más országoknak történetére nézve is. kiválólag oly viszonyok és események tekintetében igen tanulságosak, melyek akkor Velenczével közelebbi érintezésben voltak. Névszerint Magyarország a köztársaság irányában kettős szempontból volt fontos ; egyrészről a mennyiben a magyar politika Europa nemzetközi conjuncturaiban reánézve veszedelmes többé nem lévén, a magyar király és befolyásosabb államférfiainak barátságát kereste, s általában Magyarország sorsához őszinte rokonszenvvel viseltetett ; másrészről a mennyiben Törökország mindkettőnek természetes közös ellensége volt, s ennek folytán Velenczének igyekezetei oda voltak irányozva, hogy a magyar koronával szövetségben, vagy legalább folytonos jó egyetértésben legyen. Tudva van, hogy Mátyás király korában Magyarország és a velenczei köztársaság közt határozott ellenségeskedés volt, olyannyira, hogy az 1486 : 32. törvényczikk a velenczeieket még a magyarországi ttgyek- és jogokbani minden résztvehetőségből is teljesen kizárta. „Item — mond ezen törvény — quia Veneti omni arte, omnique via et tecbnis conati sunt et semper conantur ad terras et dominia ad Sacram Coronam pertinentia pedem inferre, et illa usurpare, prout etiam aliquam partem de facto usurparunt : proincle statutum et sancitum est sub nota perpetuae infidelitatis, ut nemo regnicolarum audeat illis, aut eorum alicui, castra, fortalicia, civitates, oppida, possessiones ant alia bona immobilia vendere, inscribere, impignorare, eommendare, donare, vel aliter qualiterqunque dare, vel assignare." S e szerint könnyen érthetjük, ha Laki Thuz János bán, ki Mátyás által elitéltetett, Velenczében menhelyet talált, sőt kitünö állást is nyert, s Marino Sanuto szerint 1496. november 21-kén a mautuai marquis fogadtatásánál mint „báron Hungaro" voltjelen, 1498. októberben itt halt meg, és temettetett el ugyanazon hó 15-kén („honorifice sepelito"). A dolog természetében feküdt tehát, hogy, mikor Ulászló lett király, ezen feszültség is megszűnt, s hogy egyrészről az említett 1486-ki törvény, ezen végzemény revisio alkalmával nem