Századok – 1871

Véghely Dezső: Zemplín-Zemlín s a néhai helytartótanács földirati jártassága (724) 734

72(5 TÁRCZA. a képviselőház jegyzökönyvében, hogy a kormánynak a föntebbi határozat foganatosításánál zsinórmértékül szolgáljanak. Üdvözöljük az országgyűlés e bölcs intézkedését, s belügyminister úr tapintatától elvárjuk, hogy az enquetet valóban szakértőkből, történet- és levéltárbúvárokból fogja összehívni, s annak munkálatát kellő figyelemben részesíteni. Több lényeges tekintetből óhajtandó volna, ha ezen enquete még a bécsi levéltárak leszállítása előtt hivatnék egybe. — A vidék régészeti egyletei. Az Archaeologiai Értesítő ügybuzgó szerkesztője, Ró m er Flór is ösztönzéseire hazánk különböző részeiben, úgymint Szabolcsban, Liptóban, Békésben megyei régészeti egyletek és muzeumok alakultak, legújabban pedig Vasvármegye székhelyén, Szombathelyen van ily egylet alakulóban. Igen örvendünk rajta, a mennyiben a régészet a történelemnek segédtudománya, és általában is, mert az ily tudományos egyletek kétségtelenül fölötte hathatós terjesztői a közművelődésnek, s pusztító jellegű fajunkat lassan-lassan kegyeletességhez szoktatják. Azonban mi a mellett volnánk, hogy az ily egyletek ne csupán a régészet, de egyszersmind a történelem müvelését és terjesztését is tűzzék ki ezéljokúl, Ugyanis pusztán régészeti nevezetességeit : barbár és római régiségeit kutatni föl s gyűjteni össze valamely vidéknek, — magában nagyon egyoldalú, lia t. i. a mellett az okmányok búvárlását s gyűjtését, az az tulajdonképi nemzeti történelmünk müvelését, gyarapítását elmulasztjuk. Mert saját édes magyar fajunk történelme — a mi pedig már az irott okmányok korszakába esik — tán mégis csak közelebb áll hozzánk, mint a czelták, agathirzek, quádok, szarmaták, dákok, görögök és rómaiak cserépedényei ! Tisztelet a régiségeknek, a regés őskor emlékeinek, melyek bennünket az emberiség gyermekkorába vezetnek vissza, — kutassuk föl s rendszeresen gyűjtsük ezeket iá : de önnön fajunk, vérünk, nemzetünk dicső történelmét — melyre annyiszor büszkén hivatkozunk — és a magyarkori ezredév irott emlékeit bűn volna legalább is hasonló buzgalommal nem művelnünk. Azt ajánljuk tehát általában a vidék, de különösen a vasvármegyei most alakuló egylet figyelmébe, hogy „történelmi s régészeti e g y 1 e t"-té, ne pusztán régészetivé szervezze magát. Igen szépen megfér e két rokontudomány-együtt, mire kiváló czélszerü mód-