Századok – 1871

Márki Sándor: Történeti naptárak (722) 732

TÁRCZA. tesek, és így a névsor utóbbi része vizsgálódásunk körén túl esik, csupán azt jegyzem meg még, hogy Eszterliázy Miklós nem csak 1617-ben, hanem egész 1645-ig haláláig viselte a Bereg vármegyei főispáni hivatalt és czimet1

), és hogy Zólyom vármegye főispánjává 1621., Soprony vármegye főispánjává pedig csak 1625-ben lőn kinevezve N. IMRE. — Történeti naptárak. A „Századok" 1869. e'vi folyamának IX. füzetében indítványt volt szerencsém tenni a vármegyei monographiák megírása tárgyában, úgy vélekedvén, hogy efféle történeti dolgozatokat az illető vármegyei lapok közölhetnének. Azonban egy közlönynek annyi gondolkozásmódú olvasója van, liogy hosszabb munkálatokat a szerkesztők nem örömest adnak ki, hacsak előfizetőiknek egy, ezen tárgytól idegenkedő nagy részét azokra nézve érdektelen dolgokkal terhelni s ezáltal talán magától a laptól úgyszólván elüldözni nem akarják. Viszont a szűkre szabott tér az illető történetírót egy vagy más esemény fölött való véleménye bővebb megismertetésében, sőt az adatoknak részletesebb előterjesztésében is gátolja. Ha pedig tekintetbe veszsziik, hogy sok évi búvárlataiért sem anyagi, sem szellemi jutalmat nem kap, nem lehet csodálkoznunk, lia a munkálatoknak ilykép való kiadására nem nyer ösztönt az író. Nincs anyagi haszna, melyben fáradalmainak némi jutalmát látná ; mert különösen a mi vidéki lapjaink szerkesztői nem képesek illő díjazásra. De sovány a szellemi jutalom is, mert e lapok többnyire bizonyos plrtszínezettel bírván, a másik táborból csak kivételesen mutathatnak föl előfizetőket ; s így a monographia olvasása még az illető megyében is meg van szorítva.2) Ennyi — sajnos, de valóban létező — akadály a mű külön kiadása mellett szólna ; de már említett czikkecskémben bátorkodtam megje') A czimet igen, de a hivatalt alig, miután Bereget Bethlen és Rákóczi birták, Eszterliázy pedig királypárti volt. S z e r k. 2) Épen az ily általános becsű czikkek lennének hivatva, hogy az illető közlönyt — legalább „Tárczá"-ira nézve — pártkülönbség nélkül olvasottá tegyék, — ha nálunk a tudomány iránti valódi vonzalom léteznék! De, fájdalom, még központi nagy lapjaink is igen gyakran pártszempontbúi dicsérik vagy ócsárolják a tudományos írót, s ehhez szoktatják a közönséget. Szerk.