Századok – 1871

Ifj. Kubínyi Miklós: Közlemények a Thurzó-levéltárból - (692) 702

696 KÖZLEMÉNYEK A THURZÓ-LE VÉLTÁRBÓL ő szent neve. Az harczon az hajdúságban nyólcznál több el nem veszett, de az nyereség igy jár, kevés kár nélkül nem lehet. stb. írtam Újvárait, 7. 8-bris 1603. Thurzó György m. k. 7. A Garam-torok mellől, 1603. oct. 11. (Nro. 374. El. M.) Köszönetemnek és magam ajánlásának utánna stb. Ma Marosra szállok, holnap Váczhoz, onnéd az táborban megyek. Valami kevés hajdúkat bocsátottam volt csatára. Csak Isten tudja honnét valók találkozván melléjek, mód nélkül jártanak, fel verte az ellenség ököt. Mennyien vesztenek szegények ? még nem tudhatjuk. Szegény Berkeszy Gergely is nem nyughatván, elment az hajdúkkal, és legutóbb őtet fogták el szegényt. Az mely szolgája és lova maradott, ím azt hazaküldöttem. Feleségének és gyermekinek elég keserves hír leszen, — de úgy kell lenni, mint Isten akarja ! Nem akarám azért, én édes szivem, az szegénylegényt hozzád lölkömhöz levelem nélkül bocsátanom. — Az frigyet untig, az választig tractálják ; ez este érkezett egy török követ Esztergomból, az ki az frigy felől jütt, együtt ettem vacsorát velek. Véghez inegyen-é az békesség vagy nem ? csak Isten tudja. stb. Datum hamarsággal az Garam-torok mellett, 11. 8-bris Anno 1603. Thurzó György m. k. 8. Váczról, 1603. october 14-kén. (Nro. 375. El. M.) Köszönetemnek és magam ajánlásának utánna stb. Az mi táborunknak állapatja felől azt írhatom, hogy által akarván az mieink az hidat az ellenségre csinálni, sánczok csináltatának volt, ott az hon az hidnak az végit akarták általvetni, és az én alattam való ország gyalogját, Nádasdy uramét és Kolonich uramét, vetették oda az sánczhányásra, és az sánczban való léteire. Voltak mintegy hatszázan ; az kikre az egész török császár hada reájok menvén : csak az Isten oltalmazta Kolonich