Századok – 1871

Garády: Thaly Kálmán: „Thököly Imre és főbb híveinek naplói és emlékezetes írásai” czímű kiadványának ismertetése - 418

TÁRO ZA. 431 Arnelie herczegasszonynyal s akkori csecsemő kis fiukkal együtt. Ugyanis hg. Odescalchinak sikerült az említett társulati alapkönyv egyik immár le gromladozottabb lapján II. Rákóczi Ferencz sajátkezüleg beírt nevét e kelettel: Kis-Tapolcsány, die 21 July Anno 1697. föltalálni, ekképen : „F rancise us Prince ps Rákóczim, p. Karolina Amalia Margravia Hassiae, és Leopold us Ludovicus Joseph us Antonius iunior Princeps Rákóczi." Jól jegyzi meg a fölfedező herczeg, hogy Rákóczi itt is, mint mindig, cz-vel és i-vel — nem y-nal — írta nevét; továbbá azon sejtelmét közli, hogy, miután Mária-Magdolna ünnepe julius 22-kére esik : Rákóczi alkalmasint ennek, mint az egylet védnöje ünnepének (mely Kis-Tapolcsányt még ma is, noha különben ma már rendszerint nem ünnep , meg szokott ünnepeltetni) alkalmából rándult ki nénje látogatására. Mind a három név maga Rákóczi Ferencz kezeírása. A legérdekesebb azonban az egészben az, hogy hg. Odescalchi e fölfedezése által a fejedelmi Rákóczi-ház családfáját egy kis, eddig ismeretlen ágacskával : a Lipót, Lajos, József, Antal neveket viselt herczegfiúval gazdagítá. Ezen, bizonyára első éveiben elhalt csemetécskéről ugyanis genealogjaink, még a legújabb, a jeles Nagy Iván, sem emlékeznek; Rákóczinak csak két fiáról : az 1700-ban született Józsefről s az 1701-ben világra jött Györgyről van tudomásuk. A derék herczeg fölfedezése tehát a híres nemzetség fáját egy új hajtással gyarapítá. A szíves közlés köszönettel fogadtatván, a kivánt alapszabályok meg fognak küldetni. 11. Thaly Kálmán értekezett Bay Mihálynak és Pápay Gáspárnak, II. Rákóczi Ferencz fejedelem Krímbe, a tatár cbánhoz küldött követeinek 1705—1706-iki naplójáról, melynek kéziratát Vörösvártt, a Rákóczi - Aspremont - Erdődy - levéltárban találta. Miután értekező a becses iratnak a magyar, török, orosz és svéd érdekeket egyaránt érdeklő diplomatiai fontosságát fejtegette s figyelmezteté a hallgatókat egy különös érdekű részletre, melyből megtudjuk, hogy a meszsze jövőbe látó, éles eszű fejedelem a mai keleti kérdést a töröknek már 166 évvel ezelőtt megjósolá *) ; mutatványúl egyes részeket *) „ . . . . bizonyos dolog, hogy az hatalmas török nemzetnek némely tartományi, úgymint Moldova, Havasalföld (Oláhország), Ráczország (Szerbia), Albánia, Bulgária és Görögország egy valláson lévén