Századok – 1871

Garády: Thaly Kálmán: „Thököly Imre és főbb híveinek naplói és emlékezetes írásai” czímű kiadványának ismertetése - 418

KÖNYVISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 423 gondoskodik életéről, a törökök miatt el kell vesznie. Ebben ismét Tököly az oratornak titkos fondorkodását sejté; hogy ily úton űzze őt vissza a német császár kegyelmébe s vonja el tőle a török és franczia pártfogást. Sokkal keservesebb volt Tököly állása szemközt a portá­val, melynek Ígéretei özön, tettei aszály valának. A szolgálatot megkívánta Tököly embereitől, de szükségeikről fukarúl gon­doskodott, s ha fel is nyitá fösvény kezét, a segély lajhárlábon járt. Legnagyobb gondjába került Tökölynek, a vele menekül­tek élelmezése és ruházása. Mit e végre a portától kapott, elég­telen, sokszor használhatlan volt. Jan. 11-kén írja Sándor Gás párnak : „Az hadak cselédi is itten már égiszén reánk szorulván, revideáltattuk állapotjokat ; éhei s hideggel vesznek el, ha nem könyörülünk rajtok." Ilyen panaszokkal telvék Tökölynek e leve­lei s minő állapotban lehettek az ö emberei, képzelhetjük, ha önmagáról így ír oct. 20-kán a nagyvezérnek : „Isten úgy boldo­gítson dolgomban, ha igazat nem írok nagyságodnak: arra jutot­tam, hogy ha valamit eladok, ugy készíthetek ételt is ebédemre." Keresett ő, talált is módokat, melyekkel úgy a maga. mint kato­nái ínségén legalább ideiglen segítsen. Majd saját, majd neje ékszereit elzálogitotta, s midőn a török pénzsegély megérkezett, kiváltotta. De így sem lehetett a nélkülözést mindig eltávolitania^ Próbált oly módot is. hogy telelés végett Gyula és Temesvár felé küldé lovasait, de ezeknek ott is éhséggel kelle küzdeniek el­annyira, hogy egy ízben Gyuláról Szeged felé kiindulva, csolna­kokon átkeltek a Tiszán s éjjel Győr falura, saját nemzetökre ütöttek, ott zsákmányoltak, marhát elhajtottak, néhány lakost magokkal vittek, megüzenvén a győrieknek, hogy az elfogottak csakis élelmiszereken válthatók ki. És ez nem volt egyetlen eset, hogy így segítettek magokon Tököly katonái. Több tiszamentit fogtak így el, kiket Gyulán fogva tartottak s kiknek pénzen ki­szabadításukat nem ellenzé ugyan a szegedi parancsnok, de élelemszerekért őket kiváltani, ha a tömlöczben vesznek is, nem engedé. A porta fösvénykedett, Tököly sajátjából katonáit fizetni nem volt képes. így történt, hogy a jeni-palánki kuruczgyalog­ság 1693-ban csak egy havi fizetését kapta meg. Rákövetkezett

Next

/
Thumbnails
Contents