Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 399

THALY KÁLMÁNTÓL. 415 de látván, hogy elmaradt, az egíszség felé vitette lova száját. Ugyanis, mi haszna lett vólna valamely jenöi I okornak ura véré. ben ? téltja is Isten az kegyetlenséget. Et qui sibi, nequam cui bonus. Sic ars deluditur arte; nem kétlem cserélne Rákóczy uram is, úgy vélem, kinál is fejedelemségemért uraságával titkon, — de nem lehetvén az cserében nyerni mind két félnek : költse békével az mit fűzett. Paniotus voltam é ? nem tudom ; de lugasi, karán3ebesi pán voltam, vagyok most pán itt is, ott is, hála Istennek, expedit unus pro populo moriatur. Inkább újjomnak egy íze, mint testem veszszen ; részecskéje, hogysem mint az ország, lakosival együtt. Ma is azon hittel való sok jót vettem s veszek is naponkínt hazámtúl, de nem házától ; pogány kézben adását hittel fogadtam vólna : maga sem hiszi ; elméjét pennája megelőzte. Sőtt még ölet szolgáltam : az pogány veszedelmére igyekeztem, jól tudja, — de bár adott volna Isten szívet szegény haza lakosinak török urunk parancsolatjának ez iránt is vígben vitelére, — így utolsó keserves romlás nem követte vólna. Fuisset una salus victis. Interrogatus responde ; ad consilium ne accesseris, ante quam voceris, minus ad judicium. Clamat reus in judicem sententiam. Varga, ne tovább az kaptánál ! Bizonynyal tudom, kölömbet irt egy felfödi protectoránuk, csudálom, szájánál pennája külömbet fog, lévén az többihez hasonló ez is. . -Mind Istennek s mind embernek gondja van Váradra, ne busulj. Rákóczy uramnak annál soha nagyobb kedve szerint való dolgot nem cselekedhettem, tudván, kedve telik abban ; kire nézve alkalmaztattam szája izint én is fontos szavaimat : tetszett, mint nála kiváltképpen kedves Are executiója. Africai Scipio vitéz jobb karját országa láttára merőn elégette, meg sem * vonyította még porrá nem ígett ; talám, mondaná, ríszeg vólt ? mond< m én is : hazája szeretetitül, — nem bortúl részeg ; halhatatlan nevt-t (méltán is) szerze magának vélle. Megint józan elmével veszni hagya bennünket Rákóczy ; meghaladván mesterit tanítványa, az torokhoz halálra mentem, halálért instálván, mint igaz, nem férges haza fia. Impavidus sieti, moruique timere nil