Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 31

THALY KÁLMÁNTÓL. 37 nyilván nem írja, de mint magából az énekből következtethető, 1552-ben szerzé müvét. A királyfinak és Izabellának Erdélyből a mondott évben történt megváltását ugyanis az író mint jelen eseményt említi, a „gyermek" távozását fájlalja, s kéri az Istent, hogy a féltett királyfiút az ország épülésére fölnevelje. Szerző határozott híve a Szapolyay-háznak és németellenes : „Vajh! magyarok möly igön ti lám bolondok va ttok. Hogy ti magyar fejedelmet soha nem uraltok, — Mikor magyar királytok volt, ti jobban voltatok !" És e szempont, ez irány az, mi öt a már ekkor Ferdinándpárti Tinóditól elválasztja. Szerzőnkre különben hires kortársának, mint költőre, tagdhatlan befolyása volt, a mi nyilván kitűnik pl. abból, ha Tinódinak Enyingi Török János vitézségéről írt éneke első stropháját Aszabaink énekének első strophájával összehasonlítjuk. Sőt a verselésben s előadási modorban is iparkodott Aszabai Tinódit, mint az országnak akkoriban leghíresebb lantosát, követni. De lássuk immár magát e három részből álló s meglehetős kezdetleges verselésü tercinnákban irt éneket. II. János királyról. („Az János király fiáról való szép croniea.") — 1552. — Prima Pars. 1. Szerencsének forgásáról nektök emiéközöm, Az jó János király fiát, herczegöt beszélőm — Szerencséjét ha gondolom : szivemben kesergöm. 2. Ő éltében édös atyját soha nem láthatta ; Ezör ötszáz negyven esztendőnek forgásában János király hogy sziileték az az kéncsös Budában. 3. Benn Erdélyben hallá király, lön nagy örömében, — Nem sok idő múlva esék oly nagy betegségben : Ez velágból el kimulék azon esztendőben.