Századok – 1871
Nagy Imre: A Lajta mint határfolyam - 369
380 A LAJTA MINT HATÁRFOLYAM Frangepánok bölcsője, úgy Zdencz is jelenleg a magyar birodalom kiegészítő részét képezik. Egyedül Sárfenék vára a Lajtán innét, An, Hof, Mannersdorf s a Lajta-begy melletti Somorja helységekből álló tartozmányaival, valamint Zilingdorf helység szintén a Lajtán innét, és végre némely kisebb birtokrészek Winpassing és Neufeld között, maradtak vissza, és az egyesség ellenére mind e mai napig a leg-_. igazolhatlanabbul hazánktól elszakítva, Alsó-Austria kiegészítő részét képezik.23 ) III. Minekelőtte ezen hazai föld visszaszerzése végett őseink által telt országos intézkedéseket elősorolnám, nem vélem érdeknélklilinek, a többi váraknak az 1491-ki szerződés után az osztrákok alatti birtoklási viszonyait, valamint visszakapcsoltatásuk történetét röviden elősorolni. 1. Kis-Marton vára és tartozmányai az 14'.ll-ki egyesség következtében ismét Fridrik császár kezére kerülvén, az mint osztrák kamarai birtok kezeltetett és a fraknai uradalommal együtt Fridrik császár által Stettenberg! Pruschink Zsigmond és Henriknek 5000 frtért elzálogosittattott. 1495-ben pedig I. Miksa császár Pruschink Henriknek, a kismartoni és kőszegi várakért 88,000 frt felülfizetés mellett Hradek, Potlendorf és Marchegg várakat engedi át. 1508-tól egész 1514-ig Kis-Marton várnagya Fürst Vitus volt, ki e várat az utóbbi évben zálogban kapta. 1517-ben pedig a kismartoni és sárfenéki várak I. Miksa által Zinzendorf Kristófnak, 1527-ben pedig Fürst Ernőnek birtokába adattak. (Pfleg und Satzweise.) 29 ) Hogy II. Ulászló király Magyar rszág nyugoti részeinek épségével minő keveset törődött, mutatja az 1504 : 22. t. ez., melyből megtudjuk, hogy a németeknek egész Soprony vármegyét elzálogosította. E szomorú korszakban egyes nagyjaink még is kitűnnek hazafiúi áldozatkészségükkel : így, 1524-ben Szakmáry György esztergomi érsek 60 ezer aranyat hagyományozott a Fridriknek elzálogosított végvárak kiváltására, de eredménytelenül ; azt se tudjuk, hogy ez összeg hova került. (Török János : Magyarország Prímása 165. lap.) I
