Századok – 1871
Nagy Imre: A Lajta mint határfolyam - 369
378 A LAJTA MINT H ATARFOLYAM a két testvér között arra nézve szintén történt megállapodás, hogy Albert berezeg az elörökitést valamely magyarországi hiteles helyen köteles bevallani. E bevallási kötelezettség is csak azt tanufeltja, hogy Fridiik császár e várakat eredetileg, már mint Magyarország tartozmányait, a magyar törvények és szokás szerint kivánta birtokába venni.2 4 ) Midőn I-ső Mátyás király, Fridrik császárt legyőzte és tőle az osztrák herczegséget elfoglalta, önkényt értetik, hogy a Lajtán innét lévő magyar várak tulajdonjoga fölött is ő.rendelkezett. így Pottendorfer György elhalta után 1486-ban, Szarvkőt I-sö Mátyás király, hivének Grafeneck Ulriknak adományozta;25 ) ez birta akkor Sárfenék várát is, Fraknót és Kis-Martont pedig 1488-ban két ausztriai várért Sibenhirter Jánostól a német rend nagymesterétől I-ső Mátyás király fia, Corvin János részére kicserélte.2 6 ) Mátyás király elhaltával, hazánk a külföldtől való függetlenségét már kezdte veszíteni. Mátyás utóda, a gyönge Il ik Ulászló király sokkal kevesebb pénzzel rendelkezett, és reá Ill ik Fridrik és fia Miksa esászár sokkal nagyobb befolyást gyakoroltak, hogysem a Lajtán innét levő várak magyar birtokosait azokban ellenök megvédhette, vagy hogy a 40,000. arany zálogösszegért III-ik Fridrik császár halála után ennek fiától e birtokokat visszaválthatta volna. • Történelmünkből tudjuk, hogy ll.Ulászló, s Fridrik és Miksa császárok között 1491. nov. 7. szerződés jött létre,27 ) melyben II. Ulászló király lekötelezte magát, hogy az ausztriai örökös tartományokban a magyarok által elfoglalt várakat tartozmányaikkal együtt visszabocsátandja, s hogy a Magyarország határai között „intra fines regni Hungáriáé" fekvő várak és helységek, u. m. Kis-Marton, Fraknó, Kabold, Szarvkö, Kőszeg és Borostyánkő, 24) J. Chrael Sitzungsberichte der Philosoph. Hist. Classe der kais. Akad. '28. köt. 516. s köv. lap. 25) Kamarai ltár. 26) Katona Hist. Grit. XVI. 367. 1. Mátyás király halála után Kis Martont az ország rendei 17,000 aranyért Sznpolyay Istvánnak zálogosították el. ") Kollár után közli Katona István : Hist. Crit. XVII. 208. s köv. lap.
