Századok – 1871

Palotás Miklós: (Eőr-Darmai) Boldogünnepek kivánása régi magyaroknál 357

TÁRCZA. 365 Aranyosszékről s Toroczkórúl írottnak bizonyára méltó párja leend. •Szerző nagy munkája irása közben mindinkább beleizelített, beletanult a történelem és régészet titkaiba, szenvedélyes okmánybúvárrá vált, — és így kötetei, a mint egymásután következnek, folyvást növekszik történelmi becsük is. Ennyi elég tájékozásul ; fölösleges díesérgetésre Orbán Balázs irói neve nem szorult. A 25 — 30 sürün nyomott ívre tervezett ezen, 40 — 50 eredeti képpel illustrálandó Yl-ik kötetet, szerző a jövő év január havára igéri megjelenendőnek. Előfizetési ára ennek is, fíízve 2 frt 50 kr, díszkütésben 3 frt 60 kr. Az előfizetési összegek T e tte y N á n d o r és Társa köyvkereskedésébe küldendők, hol az előbbi öt kütet is, mint szerző bizományosánál megszerezhető. — „A magyar alkotmány Története, a szathmári békekötésig. " Ez a czíine azon derék és a jogtörténet minden barátja által bizonyára szívesen fogadott műnek, mely közelebbről Debreczenben ifj. Csáthy Károly kiadásában világot látott. Egyike a legbecsesebb vidéki kiadványoknak, melyek mostanában sajtó alól kikerültek. Szerzője Ladányi Gedeon, a debreczeni reform, főiskolában történettanár. Irodalmunkban már a Budapesti Szemlébe irt jeles czikkeiről ismert név. Ladányi müvének minden részéből látszik, hogy ő alaposan s tüzetesen tanulmányozta tárgyát, mert ennek körében egészen otthonos, és széles olvasottságot tanúsít, bár kútfőt keveset idéz. Felfogása hü és világos, Ítélete a homályosabb kérdésekben is többnyire helyes, föltevései talpraesettek. Ha még azt megemlítjük, hogy e dicséretes tulajdonokhoz keresetlen, folyékony és magyar zamatú irály járul, — eléggé ajánlottuk e müvet. A jelen első, 256 lapnyi „füzet" (k ötetnek is beválik) Zsigmond koráig terjed, s két füzet fogja, még ez év folytán követni. Ha az egész mü megjelenend, bővebb ismertetését adandjuk. — A történelem veszteségei. Minden háború, mig egy részről új eseményekkel gazdagítja a történelmet, emészteni szokott pusztításai által a múlt kincseiből. Nem szükség hazánkban a százados tőrük háborúk idejére visszamennünk, melyek úgy szólván az egész déli vidék levéltárait és történelmi műemlékeit megsemmisítették, — fájdalom, közelebbről is találunk elég szomorú példát. Erdélyben hány főnemesi család levéltára lett a Hóra-lázadás dúlásainak áldozata, sőt még közelebb : 1848. és 1849-ben hány becses könyv- és levélgyüjteményt éget-