Századok – 1871

Palotás Miklós: (Eőr-Darmai) Boldogünnepek kivánása régi magyaroknál 357

3G0 TÁRCZA. Ismét egyik veterán tudósunk halálát kell jelentenünk. Folyó hó 10-én éjjeli 11 órakor elhunyt egyik érdemesült hazai régészünk és történetbúvárunk Érdy, előbb Luczenbacher János. Szül. 1796. Hontmegye Szob nevü helységében. Iskoláit Váczott, Esztergomban és Nagy-Szombatban , három évig pedig Pannoni almán mint Szent-Benedek rendű papnövendék tölté és végre a bölcsészetet Győrött végzé. Később a jogtudományra adá magát, jogtudorrá lőn s egy ideig ügyvédkedett. A húszas évek végefelé többször megfordulván Bécsben, az ottani udv. könyvtárban, történeti tanulmányokat tőn, s ez időtől fogva régészeti s történetirodalmunkban csakhamar jelentékeny nevet vívott ki. Különféle folyóiratokban, mint a „Közhasznú Ismeretek Tára," „Tud. Gyűjtemény," „Athenaeum," „Tudománytár"-ban jelentek meg értekezései; az akadémiai „Tudománytár"-nak 8 évig egyik szerkesztője volt. A m. t. akadémia (1832-ben) a történettudományi osztály 1. tagjává választva, József nádor saját költségén Németországba utaztatta, hogy az ottani régészetőrizeti intézkedéseket tanulmányozza. Mert Erdy 1830-tól fogva a muzeum kincs- és régiségtárának őre volt, mely állomásán negyven évig (18 70.) hazai régészetünk érdekében buzgalommal működött. Az akadémia az ötvenes években rendes tagjává lépteté elő, ki is egész a múlt évig híven munkálkodott e tudományos intézet érdekeiben s eljárt üléseire. Legutóbb az 1 7 05-iki lipótvári érmekről értekezett. Eleinte társulatunknak is választmányi tagja volt, de később, öregsége miatt leköszönt, mindazáltal, irodalmi érdemeiért holtáiglan a Magyar Történelmi Társulat tiszteleti tagjává választatott. — Erdy a muzeum okmánytárát rendezni segíté, és számos eredeti oklevéllel is gazdagítá. Az akadémia és muzeum éremtárait rendezte. A régészet mezején fő érdeme az Érd mellett fekvő híres „hunhalmok" fölásatása és nyomozásában áll, mely kutatásai által a magyar őstörténet régiségeire egész új világot vetett. E nyomozásai eredményét 1847-ben tette közzé az akadémia Értesítőjében, melyek a tudós világban nagy figyelmet keltettek, ugy, hogy szerző büszkén viselhette azóta az „Érdi" nevet, melyre régi családnevét változtatá. — Önálló munkái és számos