Századok – 1871

Frankl Vilmos: Lányi Károly Knauz Nándor által átdolgozott „Magyar egyháztörténelmé”-nek ismertetése 338

340 KÖNYVISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 340 zásokon alapuló terjedelmes munkálata, mely most Knauz által átdolgozva közrebocsáttatott. L á n y i neve és történetírói munkássága ma már kevéssé ismeretes. Pedig ö a 48 előtti időkben a hazai történettudomány egyik legtevékenyebb és legtermékenyebb munkása volt. Három munkája : Magyarföld háznépe(l843).—„Török uralkodás Magyarföldön" (1847). — „Szkytharokonságok és történetek" (1848) — a m. t. Akadémia által jutalmakban részesíttetett4). Két más munkája: „Magyarföld egyháztörténetei. Ausztria-házi korszak" (1844, három kötet), és „Magyar Clerus érdemei" (1847, 2 kötet) a pesti egyetem hittudományi karának pályadijait nyerték el. Szerző szerencsétlen irálya daczára, ezen munkáknak nem csekély értéket biztosított az azokban fölhasznált gazdag adat készlet. Egyike volt ö az elsőknek, kik a levéltárak s kéziratgyűjtemények emlékeinek fölkutatása-és földolgozásával a történetírás új korát inaugurálták. Senkit sem lepett meg tehát, midőn egyháztörténelmi pályairatának is 1855 nyarán a jutalom odaitéltetett, — bár csak azon föltétel alatt, ha azt a bírálók észrevételei nyomán átjavítja. Lányi erre nem volt hajlandó ; de nem is lett volna képes, miután már a következő év tavaszán, mint egbeli lelkészt, 43 éves korában a halál elragadta. Egy évtizeddel halála után, 1865 őszén Scitovszky bibornok-primás, Knauz Nándor akadémiai tagot és primási könyvtárnokot bízta meg e munka átjavítása és kiadásával. E választás bizonyára szerencsés volt; miután Knauz egy évtizeden át kifejtett tevékenységével eléggé bebizonyította, hogy a hazai egyháztörténelem terén tájékozottság tekintetében esak kevesen, alaposság és lelkiismeretesség tekintetében senki sem múlja őt fölül. Azonban, miként az eredmény kitüntette, a Lányi-féle munkálatnak — bár ily jeles és avatott író által átdolgozott — kiadása nem volt szerencsés gondolat. Ugyanis azon két évtized alatt, mely a munka megírása és közrebocsátása között lefolyt, a hazai történetnyomozás roppant haladást tett ; mennyiségre és fontosságra nézve egyaránt jelentékeny új adattömeget helyezett •*) Ezen pályamunkák nem jelentek meg nyomtatásban.