Századok – 1871

b. Nyáry Albert: Olasz levél- és könytárakról 330

332 OLASZ LEVÉL- ÉS KÖNYVTÁRAKRÓL hiányozhatnak a ferrarai püspöki levéltárból : majdnem bizonyos ; igen valószínű továbbá, hogy a hazánk XV—XVI. századi müveltségtörténelmére oly jelentékeny modenai Hippolyt-codexeknek még hiányzó némely kötetei is Ferrarában lappanganak. De ha Magyarország történelmi kútfőgyüjteménye csupán az egyrész Közép-Olaszország levéltáraiból is már ennyi eredményt várhat, —- vajon mennyi adathalmazt rejthetnek még magokban hazánkat illetőleg, az egész Olaszországnak, magyar búvár által mindekkoráig még illettetlen levéltárai ! Pedig Olaszország az archívumokon kívül még más történelmi kútforrásokkal is dicsekszik : ezek könyvtárai. Tán a föld kerekségén sehol sincs annyi nyilvános könyvtár, mint Olaszországban. A kötetek számát illetőleg egyetlen más ország sem mérközhetik vele, Francziaország csak utána következik. Az olasz oktatásügyi ministerium 1866-ik évi hivatalos közlése szerint, az illető királyság (ide nem értvén még akkor a római és a velenczei tartományokat) 210 nagyobbszerü könyvtárt, ezek közt 164 nyilvánosát, 4,119,281 kötettel számított keblében. A népesség arányához képest a nyilvános könyvtárakban létező kötetek számában Olaszországot csupán Bajorország múlja felül ; aminthogy itt minden 100 lélek után 26, amott 19, míg ellenben Franczia- és Poroszországban csak 11 kötet esik. Mindezen gazdagságuk mellett is azonban az olaszországi könyvtárak a legújabbkori külföldi müveknek lehető hiányában szenvedvén, a többi müveit nemzetek legtöbb könyvtáraihoz képest, túlnyomólag ódon készleteket tartalmaznak. De épen a régiségek e bősége adja az olasz könyvtáraknak páratlan történelmi becsüket és fontosságukat. A régi kéziratok, incunabulumok s a XVI—XVII. századi ritka nyomtatványok tekintetéből kétségtelenül övék az elsőség. Egymaga az ottani másodrendűek közé sorozott modenai palatini könyvtár 4221 darab codexnek birtokosa. Az olaszországi levél- s könyvtáraknak ily rendkívüli készletbüségük melletti kibúvárlása tehát (figyelembe vévén azoknak egymástól távol eső szórványos helyzetét is) oly óriási föladat, melynek megoldását maga a magyar tudományos Akadémia,