Századok – 1871

Frankl Vilmos: Az eperjesi béke 1633-ban - 188

FRANKL VILMOSTÓL, 197 sérelmekkel föladata foglalkozni. Egyébként Munkácsot csak előnyös föltételek alatt, Mádot semmi áron sem hitte Rákóczy kezei között hagyhatni.1

) Úgy volt meggyőződve, hogy Rákóczyt ezen engedmények sem elégítenék ki. „Ha tudnám —• írja Pázmánynak — hogy nem különben, hanem 100 avagy 200 ezer forint kiadásával fogom hazám békességét megtarthatnom, amennyire én a háborúnak rútságától írtózom, vagy magam ruinajával is magaméból megadnám. De talán nem csak az vau kérdésben, avagy lia ez van is s meg leszen is, ki tudja, hogy securitatem Regni vagy pacis szerezzük s nem nagyobb veszélyt, lia mi kis haladékkal leszen is az; holott úgy hiszem amint élek, hogy lia mostani kívánságát véghez viszi, akikben az országnak is nagy praejudiciumi vannak, csak esztendőt sem hagyok neki, hogy a hét vármegyéket is kívánni fogja."2) Pázmány más szempontokból itélt a fönforgó kérdések felől: „A királynak — úgymond —joga lenne szakítani Rákóczyval. De vájjon alkalmas-é a jelen időpont arra, hogy az erdélyiekkel és törökkel háborút kezdjen ? A háborút kerülni kell ; nem szabad tehát szakadáshoz vinni a viszonyokat. Már pedig a békét nem tarthatni íön, lia Rákóczynak legalább némely kivánatai nem teljesíttetnek. Igaz, az engedményekkel is sok nehézség van összekötve, de két bajból a csekélyebbet kell választani." J) Pázmány egyúttal nagy súlyt helyezett arra, hogy az engedmények mielőbb megtétessenek, nehogy úgy tűnjenek föl; mintha kierőszakoltattak volna. Reméilé, hogy Rákóczy, lia ') A nádornak február 22-én kelt folterjesztése. (Egyk. más. Ugyanott.) Es Sennyeynek martins 8-án Pázmányhoz intézett levele Prim. vil. levt. 2) Eszterházynak mart. 3. és G-án Pázmányhoz intézett levelei. (Ered. Prim. vil. levt.) 3) Pázmány febr. 26-án kelt fölterjesztésének kivonata. (M. Cane, levt.) Ugyanő' célszerűnek látta a tárgyalásokat késleltetni, hogy bevárni lehessen azon viszályok kifejlődését, melyek Erdélyben Rákóczy és Zólyomi között keletkeztek. Erről február 26-án ír Sennyeynek, miként ez utóbbinak martins 5-iki válaszából tudjuk. (Ered. Prim, vil. levt.) Századok. 15