Századok – 1871

Frankl Vilmos: Az eperjesi béke 1633-ban - 188

FRANKL VILMOSTÓL, 193 Isten könyörül romlott hazánkon és a természet szerint való ellenségtől (érti a törököt) megmenti."') Pázmány hii maradt régibb politikai fölfogásához ; most is előmozdítani kivánta a béketárgyalásokat és nem ijedt vissza azon gondolattól, hogy a király a fejedelmet Munkács és Mád adományozása által megnyugtassa és lekötelezze. Eszterházy most is ellenkező nézeten volt. Minél többet adnak Rákóczynak — mondá — annál többet fog követelni és ellenséges terveiről még sem mond le. Egyébként nem bánja, engedjék neki Munkácsot, Rcgéezet, Tokajt; „de akkor ne aludjanak két fülükre, hanem őrködjenek gondosan, mert Rákóczy ambítiójának és hírvágyának csak a félelem vethet határt."2

) 1633. elején a bécsi udvarnál beható tanácskozások tárgyát képezte az Eperjesre küldendő királyi biztosok utasítása. Föladatuk leendett Rákóczynak szemrehányásokat tenni a kassai egyesség több pontjának megsértéseért ; s öt fölhívni, hogy az elvállalt kötelezettségeknek feleljen meg, bocsássa el zsoldos hadait, helyezze szabad lábra a foglyokat, adja vissza az elkobzott birtokokat, a királyi szolgálatban levő erdélyi uraktól méltányos téritvényeket vegyen, a iiskus és magánosok sérelmeit orvosolja. A mi Munkácsot illeti, ezt haladéktalanul bocsássa vissza a fejedelemasszony kezeibe ; ha pedig ezt tenni vonakodnék, a király követei ünnepélyes óvást tenni és őt a nádori törvényszék elé idézni fogják.3) Pázmánynak az utasítás ilyetén fogalmazása ellen többféle kifogásai voltak. Minden áron íöntartani és biztosítani kívánván ') Pázmány 1633. jan. 5. Rákóezykoz. (Szilágyi S. Rákóczy és Pázmány. 66. 1.) 2) Eszterházy id. nov. 7-iki levele. 3) K. utasítás az eperjesi biztosok részére 1C33. jan. 15. (Egyk. más Prim. vil. levt.) IL