Századok – 1871

Frankl Vilmos: Az eperjesi béke 1633-ban - 188

FRANKL VILMOSTÓL, 191 De az aggodalmak bár koraiak és túlzottak, nem voltak alaptalanok. A veszély nem volt képzelt, nem is volt elhárítva. Strassburg svéd követ, ki 1032. őszén másodízben megjelent a fejedelmi udvarban, mindent megkísértett, hogy Rákóczyt fegyveres föllépésre birja. Kötelessége — monda — segítségére sietni szorongatott hitfeleinck ; annálinkább, mert ha a király leküzdi németországi ellenségeit, bizonyára nem fog nyugodni, mígnem Erdélyt a magyar koronához visszacsatolja. És sikerült is nekie a fejedelem bizalmas emberei közöl többeket megnyerni, kik törekvéseiket hathatósan támogatták. Rákóczy ily pressió alatt november elején kijelenté azon határozatát, hogy a következő (1633.) év tavaszán megkezdi IL Ferdinánd ellen a háborút, és Magyarországba nyomúl. De kikötötte, hogy a svéd király kieszközölje részére a porta jóváhagyását és a franczia király pénzbeli segélyezését. Ugyanakkor, hogy a király előtt harczias szándékait eltitkolja, késznek nyilatkozott ujabb békealkudozásokat kezdeni.1

) Ezekre a király tette meg a kezdeményezést. Pázmány tanácsára és Eszterházy ellenzése daczára,2

) november elejére Ostrosicli István k. tanácsos Erdélybe küldetett azon indítványnyal, hogy a kassai egyesség létrejötte után fölmerült nehézségek elintézése végett tárgyalások kezdessenek. Ugyanis Rákóczy Ígérete ellenére ónodi várába nem fogadott királyi őrséget ; több erdélyi úrtól, kik a király szolgálatába léptek, oly téritvényeket követelt, melyek a király érdekeit sértették; a királyi fisens és számos magánosok, mint Alaghy Menyhértné és Thurzó Kristófné birtokait erőszakosan lefoglalta és, mi legfontosabb volt, M u n k á c s várát, a magyar korona birtokát, mely anikolsburgi egyességben (1621 ) Bethlen 1) Haller Gábor 1632. dec. 17-én Szathmárról jelenti a magyar cancellárnak : „Ehezképest Ígérte magát (Rákóczy) a mostani traetatusra is, hogy inkább szándékát eszébe nem vévén, ne praeparálhassa magát ö felsége ellene. (Eredeti. Prim. vil. levt.) 2) Eszterházy 1632. nov. 7. Pázmányhoz. (Horváth M. Kismartoni Regesták. Tört. Tár. X, 51. 1.)