Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 165

172 MARINO SANUTO MAGYARORSZ. 1496 — 1501-BEN. az angol-skócziai király, a portugalliai király, a nápolyi király, a burgundi berezeg és a német birodalomnak egyes választó fejedelmei. Midőn pedig a követek és diplomatiai küldöttek csak közegek , melyek által az egyes államok közt felmerülő nemzetközi, politikai, dynasticus, kereskedelmi stb. kérdéseknek elintézése és rendezése könnyittetik és helyesebb formába hozatik, de a végleges elhatározás az illető fejedelemnek vagy államfőnöknek van fenntartva ; ehhez képest a fennforgó sokféle kérdések szerint a követeknek teendői is sokfélék lehetnek ; a minthogy máielső közleményemben is módunkban volt a diplomatiai Ugykedésnek több a XV. század végére nézve jellemző nyilatkozatával közelebb megismerkedni, melyek névszerint az Ulászló király és Velencze közti diplomatiai kiegyezkedést eredményezték ; — t. i. Dalmatia birtoka, s a magyar király és Beatrix özvegy királyné közti házasság kérdésére vonatkoztak. Nem lehet itt feladatom, Europa akkori nemzetközi és diplomatiai kérdéseiről, s Magyarország ezeknek megfejtésében való részvétéről tüzetesen szólni. A XV. és XVI. századok történetét tárgyazó históriai munkák ezekről elég részletesen értekeznek, s bizonyítják egyszersmind azt is, hogy a török veszélynek elhárítása volt a legfontosabb kérdés. A többiek közül, melyekben Magyarország is érdekelve volt, még csak egy-két példát akarok felhozni. Ilyen mindenek előtt több hatalmasságnak igyekezete, a magyar király barátságát, és saját tervei iránti érdekeltségét kinyerni, mely terveknek czélpontjai ezen időben határozottan ugyan még nem mutatkoztak, de Olaszhonban való összpontcsúlá sukat már világosan feltüntették. VI. Sándor pápának és a velenczei köztársaságnak Magyarország irányában való tartása, s a franczia királynak Ulászlóhoz való közeledése ez értelemben ité lendök meg; míg elvégre az 1508-ki eainbray-iszövetség lett az első általánosabb nemzetközi combinatió, mely ezen tervek eredményének tekinthető. Sanuto a eambray-i szövetségről csak ké sőbbi köteteiben szól : azon diplomatiai fonalok azonban, melyek elvégre ezen eseményekben összefolytak, már eddig közlött tudósításaiban is felismerhetők.