Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 165

/ 170 MARINO SANUTO MAGYARORSZ. 1496— 150 l-BEN. 1500. aug. 8-ki jelentése : „dil zonzer li di oratori di Franza vien di Hongaria, ai quai li lia presentadi vituarie ; et sono mondati in gripo." aug. 10. stb.). A spanyol és a nápolyi királyok követeiről, s ezeknek azon működéséről, melylyel Beatrix királyné érdekein igyekeztek segíteni, már első közleményemben szóltam. Felette érdekes jelenség a lengyel király követének állása Budán. Mert kettős momentum volt, melynél í'ogva Magyar- és Lengyelország közt kiválólag szivélyes viszony állt fenn ; t. i. a dynasticus, a mennyiben Ulászló király a lengyel uralkodó Jagello-családboz közeli rokonságban volt; és a politi kai, mert nem volt állam Európában, melylyel Magyarországnak annyira azonos nemzetközi érdekei lettek volna, mint a lengyel. S innen kell megmagyaráznunk azt is, liogy — Sanuto szerint"— a lengyel követnek Budán nemcsak különösen tekintélyes állása volt, hanem hogy ott maga a lengyel király is gyakran megfordult; hogy a pápának, sőt más fejedelmeknek követei is gyak ran mind a két országba egy missióban küldettek, s hogy a török portához való viszonyra nézve a diplomatiai kérdésekben mindkettő nem ritkán egybefoglaltatott, (p. o. 1497. január 22., augustus 26., oktober 6.; 1499. február 1., július 30. ; 1500. augustus 24., oktober 6., 27., december 21. stb.). Különben a dolog természetében fekszik, hogy miuket itt leginkább a velenczei követek érdekelnek, kiknek jelentéseik Marino Sanuto Magyarországot tárgyazó tudósításainak főforrása. Ezen jelentések nemcsak a követek naplóját képezik, hanem egyszersmind a magyarországi főszemélyek jelleméről és szerepléséről, az ország dolgainak állapotáról és a közügyek tárgyalásáról is a leghitelesebb közléseket tartalmazzák, miknek bővebb közlését, és illetőleg használását más időre tartom fenn magamnak. S így e helyütt mint nem érdeknélkuli adatot csak azt emelem ki, hogy 1500. novemberben Ulászló királyt a bácsi országgyűlésre a két velenczei követ is kisérte ; s habár az egyik, Soranzo Victor, még november l-jén súlyosan betegnek jelentette be magát a velenczei kormánynál, de azért mégis az utána való napon (nov. 2.) a Dunán Bácsba indult, s oda 8-kán el is ért. Még november 10-kén mindkét követ innen küldte Velenczébe