Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 1

WENZEL GUSZTÁVTÓL i 1 a mint saját költségén rendeli, legyen utazása („si mandi nno segno contra, che per Ii soi danari sia provisto"). S midőn december 19-k én a nápolyi követ titkára a királyné számára néhány díszesebb liajót kért, a dogé igen kétszínű mentegetés mellett ezt is tőle megtagadta. („Vene il secretario di lorator di Napoli, dimandando alcnni arsilii, per condur la raina di llongaria di Aquileia in Perugia ; et Ii fo risposto per el Principe, non vi esser, se non quelli doveva condur Schanderbecho in AI bania ; e tolesse altri navilii over gripi"). Nem kedves visszaemlékezése ez a magyar történetírónak, hogy Magyarország legnagyobb királyának özvegye ily tekintély nélküli módon tért vissza szülőföldjére ; hol azután lű08. történt haláláig elfelejtve azon nemzettől, mely öt egykor az imádásig tiszteltess alig figyelembe véve az európai uralkodó családoktól, előbbi fényéből már alig bírt egyebet, mint a magyar királyné puszta czímét. A második közlésben röviden egybeállítandom Marino .Sanuto adatait Magyarország területének akkori terjedelméről, a harmadikban pedig azon diplomatiai összeköttetésekről, melyek által hazánk akkor Europa nemzetközi rendszerében még önálló előkelő helyt foglalt el. Magától értetvén, hogy folyton-folytatva hazánk belviszonyainak ezen időben fölötte érdekes fejlődését is, továbbá a török megtámadásokat, ineiyek akkor legnagyobb fontossággal liirtak, s végre azon férfiakat, kik az ország ügyeinek kezelésében nevezetesekké lettek, a velenczei követek tudósításai szerint méltatnom szükséges.