Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 94

THALY KÁLMÁNTÓL. 12 7 197. Higyjétök meg, magyaroknak az lova Nagy örömest az abrakot kívánja; Az katona halálát is nem szánja : Az abrakért kardját hamar kirántja. 198. Itt Tepegyüzt árulónak itélék, És nagy hamar az béköknek megvivék, És az békök Tepegyüzt megkérdezek, Mondák békök, hogy ezt hozzá ') nein hinnék. 199. Mindezökre Tepegyüz azt feleié : Én áruló nem vagyok, azt feleié ; Végezetre azt be is teljesít^ És íí magát békök előtt megmenté. 200. Szóbeszéd közt magyarok érközének, Megjelönték azt hamar Tepegyüznek ; Megszöinlélé röndit magyar seregnek, Ugyan ottan 2

) igy felele béköknek : 201. Ihon jünek immáron az abrakért, Ihon jünek magyarok az ezipóért, Ihon jünek higyjétök meg, az borért — Azt itélöm, hogy megvernek ma azért ! 202. Mört az magyar seregben az kópiák Igyenössen lobognak, mintegy gyertyák : Mi közöttölik látjuk, hogy az kópiák Hajladozva vannak, mint eltört pálezák, 203. Én ezökből nyilván azt itélhetöin : Hogy az kevés kavor az törökökön Gyözödelmet, higyjétök mostan veszön — Nosza, hozzá ! mindönönk készön legyön ! 204. Tepegyüznek igaz lön itt beszéde, Mört az kevés körösztyén ott megveri, Pogány török sokaságát meggyőzi, Tepegyüznek betelék Ítéleti. ') Róla értelemben. 2) Azonnal értelemben, régies. T. K.