Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 1

WENZEL GUSZTÁVTÓL i 1 köztársaság hozzá egy titkárt vagy követet küldjön, kit ö odavezelni kész („el bandiJajza, quai e chiamato il conte Francesco di Dobor, voleva mandar uno suo alaSignoria nostra, acio mandasse uno seen tario over ambasador al re di Hungaria, quai si oferisce menarlo lui a questo"). Ezen kívánat akkor a keresztyénség általános érdeke által indokoltatott („feva per ben della Cristianita"). Ugyanazon nap délután azonban Fráter Antal a titkos tanács előtt már azzal is állt elö, hogy reggel néhány fontos tárgyat elfelejtett elmondani : névszerint, hogy a magyar király Dalmatia birtoka után már nem vágyódik; hogy se Mátyás király özvegyét, se mást nőül venni nem akar, hanem kész olyannal házasságra lépni, kibe a velenczei Signoria is beleegyez stb. („dito (rate Antonio vene a dir in colegio ali savii, si havia dimenticlia di dir 4 cose: la prima, il re di Hungaria non fara ale un pensier dila Dalmatia; secondo zercha il suo maridar, non vol la raina fo moglie di re Mathias, licet sia intervenuto etc. ni altra donna ; ma tora quella conseiera la Signoria nostra" stb.). Úgy látszik, hogy a Marino Sanuto által ide tett „etc." kiválólag érdekes, s ugyanazt akarja jelenteni, mint VI. Sándor pápának Ulászló királyhoz intézett fentemiitett brévéjének azon kitétele: „Beatricem de Aragónia, clarae memoriae Matliiae Hungaiiae Regis relictam, cum qua, ut ipsa asserit, per verba de praesenti matriraonium legitime contraxisti, ac carnali copula consummasti;" mit a finom tapintatú államférfiú kiirni jónak nem talált. Minden esetre feltűnő, hogy Fráter Antal épen a legfontosabb tárgyakról felejtkezett meg reggel a nagy tanács előtt, melyeket délután a kis tanács előtt elmondott, s melyek reggeli közleményeit oly nevezetesen kiegészítették. Dalmatia megemlítésének nyilván más czélja nem volt, mint captatio benevolentiae. A dolognak eredménye pedig akkor az lett, hogy a király kivánata a nagy tanácsnak bejelentetett, mely azt határozta, hogy a magyar királynak levél Írassék, s hozzá De la Zuecha Ferencz titkár küldessék, ki Fráter Antallal menjen oda („fu posto per li savii di conseio di terra ferma et ordeni, seriver al Serennissimo re di Hungaria una lettera, et mandarli Francesco de la Zuecha secretario, qual vadi con ditto frate Antonio" stb.). Megjegyzésre méltó még, hogy a levélben a király házasságáról egyetlenegy árva szó sem foglaltatik, s hogy