Századok – 1870

B. Nyáry Jenő: Az ó básti Pogányvár 97

Az ó-básti Pogányvár. (Fölolvastatott az 1869. sept. 20-án Ipoly-Ságon tartott gyűlésen.) Nógrád vármegyét Gömörtöl a M e d v e s hegyláncz választja el. A Mátrának e trachytképletü éjszaki ágazata nemcsak a természetkedvelöt bilincseli magához zord és vadregényes vidéke által, s nemcsak a geolog lát kialudt krátereiben gazdag isrnebányát : hanem a régészre is fölöttébb érdekes az. A Medves keleti részén terül el O-Bást, e mintegy negyedfélszáz lakosból álló palócz falu. Háta mögött e kis helységnek emelkedik a P о g á n y v á r. Nevezetét emberemlékezet óta viseli. Nincs nálánál nagyobb hegy a vidéken, és szebb kilátás. Erösb védfalat nem épithetne emberi kéz. Első látásra észrevehetők annak nyomai, hogy a természet-nyújtotta e védhelyet, már az őskorban lakásul használták. Hogy a várlakók más barbárok ellen megvédhessék magukat, bazalt-omladékokkal körülfalazták a fennsíkot. A Pogányvár teteje Söreggel való összeköttetésével együtt mintegy harmincz hold kiterjedésű lapály, mely hogy évszázadok hosszít sora előtt erős és magas védfallal volt körülvéve : a fönálló köromok mutatják. Daczára a sok időnek s romboló harezoknak, a fal egy része, a hol még annyira szét nem hányták s a föld be nem födte a köveket: még most is két öl széles és fél öl magas. Figyelembe kell vennünk, hogy kövei közt nemcsak a mésznek legkisebb nyomát sem láthattam, hanem a sárral való összeragasztásnak sem ; itt hát a cyclops-féle építési rendszer utánzását látjuk. A Pogányvár minden oldalról elannyira meredek, mikép minden közlekedést elzár ; — csak délről egy kis nyíláson volt hozzá följárás. Ez állításomat azon körülménnyel is igazolhatom, miszerint a kőfal mintegy négy öl hosszúságban egyszerre megszűnik, s a nép e helyet kapuszerű alakjánál fogva, Vaskapu-