Századok – 1870

Szalay László: Klement János Mihály II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben; Hágában; Londonban - 73

SZALAY LÁSZLÓTÓL. 81 szi rólok az eretnek nevet, ök pedig a keresztyénség első és legfelsőbb patriárcbájának ismerik el a pápát. — Még Leibnitz, a protestáns pliilosophus is, Spinolával kezet fogva működött, egyideig, de a porosz választófejedelem, Fridiik-Vilmos, elutasította magától a tervet, 1682-ben odanyilatkozván: hogy „szívből kívánja ugyan az egymástól eltérő három résznek Isten kegyelméből keresztyén egyesülését; de ilyesmit egyelőre nem igen remélhetni, kivált azért, mert az ö hitsorsosai folyvást üldöztetnek.'' Spinola sovány köszönetet aratva mind jobbról mind balról, meghalt 1695-ben. Ekkor már I. Fridiik ült a porosz fejedelmi széken, ki amaz uniói műre nem nézett oly gyanús szemmel, mint az Elector, de ki felbátorítva az általa a hallei orthodoxok és pietisták közt cszközlött s Klement által már tapasztalt egyesség által, mindenek előtt a lutheránusok és reformátusok egyesülését vette czélba, azért is, hogy az áhítozott és szerencsésen elért királyi korona minél eresebben üljön halántékai körül ; azért is, hogy amaz egyetemes uniónál saját felekezete majdan osztatlan erővel nehezedjek a mérőcsészére. Megbízásából Jablonsky „Út a békéhez" czimü iratot készített, melyben előadván, hogy a reformált és lutheránus egyházak a keresztyén hitvallás főpontjaira nézve nem térnek el egymástól, s hogy tehát nincsen ok külsőleg elválasztva maradniok, 1689-ben Hannoverbe ment, hol Leibnitzet s Leibnitz által az udvart nézetéhez hajlítván, megindította amaz uniómüvet, melyet a porosz fejedelmek méltán nagy momentumunak tekintettek napjainkig, s melynek a mily erélyes, oly iigyes kezelése által királyi úrának egész bizodalmát megnyerte magának. Ezen előleges tájékozás s annak felemlítése, hogy Jablonsky testvérbátyja a porosz trónörökös nevelője volt, szükségesnek látszott, hogy Rákóczinak Jablonskihoz adott levelét meg- és általérthesse az olvasó. VII. „Nagyjelességtt és nagytekintetü férfiú, — irja 1708. october 18-án Nagy-Károlyból Jablonskynak a fejedelem, — irántam tanúsított őszinteségednek számos jelei vizonzásáúl méltán