Századok – 1870

B. Nyáry Albert: Czímertani figyelmeztetés 61

* l f 68 róla ; Kende Klárát Perecsenről ugyanis Wallis tábornoknnk nem erős hadai, német ezredei : csak a szatmári kóborló magyar hadak, a „1 abanczok" (összesen csak két század ily magyar könnyü-lovas volt az egész Szatmár várában) ragadták el; és hi netán mind a két labanczszázad (tehát legfölebb 140—150 ember) ott lett volna is, — azzal ugyan könnyen elbánhatik vala a somlyai őrség, — de senki eleikbe nem ment, meg sem üzék, békével bocsáták a nőrablókat. Az pedig, hogy később „Erdély rendéi" fölzádúltak e gyalázatos esemény tétlen elnézése miatt, s Apafit és kormányát Wallis ellen föllépni kényszeríték : épen mi mellettünk szól, ez bizonyítván legjobban, hogy Apafi és udvara ez ügyben mindaddig semmit sem felt volt ; mi pedig csak öt és udvarát, s korántsem az erdélyi rendeket vádoltuk, a kikről jól tudjuk, hogy a bujdosók — rokonaik — ügyének még ekkor is buzgó pártolói voltak ; sőt említett föllépésüket részben a bujdosók rájok gyakorlott befolyásának mérnök tulajdonítani, a kik az ellenök hangolt Apafira, Telekire, szóval : Erdély kormányára ily módon akarának hatni. Csak ne facsarjuk tehát cl a dolgot. Qui bene distinguit, bene docet. Más a „rende к," és más az udvar! — Sopronyball a város történelmi és régészeti emlékei fönntartására, illetőleg egy helyi muzeumban leendő egybegyűjtésére egylet alakúit, mely már meg is kezdé szép sikerű tevékenységét. Muzeumát egyszersmind a város és határa területén található természeti ritkaságokkal is akarja érdekesbíteni. A város egykori monographusának munkáját e dicséretes intézkedések nem kissé fogják megkönnyíteni ; sőt igen szép lenne, ha ezen egyletben és egylet által, Soprony helyrajzi történelme megiratásának eszméje is tetté érlelődhetnék. — Юг. Degen Gusztáv pozsonyi jogakadémiai tanártól, egy, irodalmunkban úgyszólván curiosumnak tekinthető (annyira ritka az ilyféle) szaktörténelmi munka jelent meg : „A váltó történelme, a legrégibb időktől, korunkig." Kíváncsiak vagyunk reá, kivált hazánkat illető részére ; mert a váltó elemei már Thököly Imre korában nálunk is járták, később annálinkább és rendszeresebben, — de inkább csak a külfölddel való összeköttetésekben. Mennyiben tárgyalja ezeket szerző? nem tudjuk, miután munkáját még nem láttuk, — nem lévén kiadója : Heckenast Gusztáv úrnak annyi figyelme, hogy az egyetlen magyar történelmi folyóirat szerkesztőségének, történelmi szakba vágó kiadványait megküldené. Pedig, ha az ily, szakunkba vágó müveket mi ajánljuk: alkalmasint többet használ — Magyarország