Századok – 1870
Thaly Kálmán: Jelentése a Rákóczi-Aspremont-Erdődy levéltárról 581
1 87 0. ÉVI BIZOTTSÁGAINAK JELENTÉSEI. 589 Magyarország és ama jó békekötés érdekei úgy kívánják, ö kész vala erről is lemondani. Péter czár részére, a „Majestas" czím kinyerését igéré XIV-dik Lajostól s a szövetséges uralkodóktól, — a töröknek pedig, ha tényleges és elegendő segítséget ad: a Dráván túli földet, Slavniát igérte oda. Meg kell jegyeznünk, hogy Slavoniát akkor pusztán ráczok: ezen, Rákóczinak és a magyarságnak legelkeseredettebb ellenei lakták. Azonban, midőn a török a Dráván túli rész helyett Aradot és Szegedet, Budát vagy Egret kéré: Rákóczi rögtön félbehagyatta Károlyival Arad ostromát, hogy inkább a német, mint török bírja azt; s konstantinápolyi, landor-fejérvári képviselőit utasítá annak kijelentésére, hogy ő kész inkább országostúl együtt elveszni, mintsem a szoros értelemben vett Magyarország területéből egy talpalatnyit is átengedjen. Rákóczi diplomatiai működésének föczéljait, irányát, ímé, rövideden jellemeztük, a nélkül, hogy e helyütt azok tömérdek phasisainak részletezésébe bocsátkozhatnánk. A mily érdekesek e [diplomatiai ügyiratok az ország történetére nézve kifelé: ép olv nagybecsüek gróf Bercsényi Miklósnak Rákóczihoz 1701-től 1712-ig, 13-ig irt roppant számú, mintegy 1200-ra menő, bizalmas, és legtöbbnyire sajátkezű levelei, abel- és hadi történetekre nézve. Eltekintve attól, hogy Bercsényi mint fejedelmi helytartó az országos beligazgatás, és mint fő-fötábornagy az összes hadak élén állott, s mint első Senator az országtanácsban bírt irányadó befolyással, — eltekintve végre azon titkot nem ismerő legbensőbb barátságtól, mely öt eleitől fogva Rákóczihoz fűzé: elég csak azon történelmi tényre utalnunk, hogy a Rákóczi-féle szabadságháborúnak ö volt tulajdonképeni teremtője, szervezője, táplálója, s hogy ép ezért a bécsi udvar is kezdettől óta öt tette felelőssé, s később is sokkal inkább őt, mint Rákóczit tüzé ki üldözései tárgyává, elannyira, hogy még életére, vérére is szomjúhozott. Ily történeti jelentőség mellett nem szükség Bercsényi föntebbi levelezéseinek nagy fontosságát hosszasan hangsúlyoznunk. Annyit azonban ezen kívül is bátran állíthatunk, hogy a mit mi, — a kuruez fővezér életének tüzetesen tanulmányozói — régóta hirdetünk : t. i. Bercsényinek nem va"