Századok – 1870

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről 499

rOtka tivadartól. 521 tehát a várintézmény enyészetének többi okairól is értekezett volna, szükségesnek tartá a felállított kérdés élességének enyhítéséül kijelenteni, hogy nem ellenszenvből írta azokat, hanem mert valók és igazak, és mert föl kell a történelemnek tárni azon okokat, melyek vagy boldogokká tevék a nemzeteket, vagy boldogtalanokká. Egyébiránt nem szabad számon kívül hagyni, hogy ezeket Kollár a József-kori reformok, különösen a zárdaeltörlés előestéjén írta vala. Tudós hazánkfia ezen vázlatával búcsúzott el nemzetétől, oda nyújtván azt olajágúi a méltatlanul szenvedett bántalmakért, és ígért melléje az aranybulláról is panegyricust, bazatias lelkesüléssel megirandót, mclylyel vasmellü ellenfeleit is ki fogta volna engesztelni, — de ez nem látott napvilágot. Szép, meg kell ismernem, kedélyes és egyöntetű Kollár iménti előadása, de a történelem szigorú törvényei szerint lehetlen azt egészben és minden részleteiben az első király müvének megfelelőként fogadni. Egyes szemek valók és egészségesek, de melyek valótlanokkal való összekeverés által értékükben vesztettek. Élni fogok tehát azon szabadsággal, hogy eltérő nézeteimet, a történeti hűség határi közt, habár a tetszetős kollári irályt utólérhetlenül, előadhassam. Az első király alkotta várintézinény mindenesetre bölcs és eredményében sikeres mü volt. Egyesülten a szintén első királyunk által alapított megyei, vagyis provinciális intézménynyel megállandósította az a magyar királyságot benn a nagyszerű reformokkal, és kifelé az irigy szomszédokkal szemközt. Az or szág tetemes térnagysággal, Aktum és Erdély meghódítása, Slavonia, Horvátország és Dalmátia szövetkezése által öregbedett. Kálmán idejében európai lag el lön ismerve, hogy a magyar király imposant serege a világ leghatalmasab népének hadseregével győzelmesen mérközhetik. És mégis, ily dicső és fényes tények és eredmények után, a várintézmény két század lefolyta alatt annyira lejárta magát, hogy a királyok és nemzet minden arra czélzó erőlködése mellett, hogy azt fentartsa, nem volt lehető e czélt elérni. Még egy század azon kettőhöz elégséges volt arra, hogy a várintézmény gyökerestől elenyészszék. Az őshagyományok-