Századok – 1870

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről 499

йоГ) a vármegyék Ősi szervezete. Do áru lássák, kik hazafi-kegyeletből és Béla jegyzőjét követve, Árpád a honalkotó dicsőítésére a vármegyéket vele állíttatják föl, hogyan fogják megoldani az ellenök tornyosuló nehézségeket, és kibontakozni azon vád alól, hogy a dicsfényt, melylyel a nagy magyart köríílövedzék, egy a szövetség szentsége ellen elkövetett államcsíny rá fogásával eltorzították; mert hiszen azon várintézmény és vármegye, melyet Béla király jegyzője a maga korában ismert, és a melyhez hasonlóvá akarja tenni a honfoglaláskori várrendszert és vármegyét, a pactum foederationis alapján keletkezett első állami formával és^ényegével homlokegyenest ellenkező sarkakra volt építve. Anonymnsunk kétség telcnül szándékosan változtatott az első földosztási történeten, melyet ő épen oly jól ismert, mint a nyírségi nemesség, mint Kézai és a Bécsi képes krónika, s mint a Noszlopy család a XV. században. De talán a királyi adományozások és kivált az egyházi túlgazdag alapítványok érvényességét féltette a visszavétel esélyétől, a milyen Kálmán király törvényében van föltételezve, s azért a földosztási kútforrásra a nemzet figyelmét fölhívni nem akarta, vagy talán a honalkotó dicsőítését kívánta azzal fokozni. Egyébiránt nemis az én hivatásom Anonymusunk téves fölfogásának indokait találgatni. —- tegyék azt, kik vele tartanak.6) Midőn a magyar nemzetnek egyszázados ittléte alatt, benn és kifelé odáig fejlődtek a még zsengéjében létező államembryo viszonyai, hogy a lenni és nemlenni közt, tehát vagy európai államforma, vagy az ősöknek tartott hunok és avarok sorsa közt választani kelle ; megjött a lét ösztönénél fogva, mely a nemzet többségében ritkán hibázik, azon belátás nála is, hogy föl kell hagyni a biztosságot nem nyújtó foederatív intézményekkel és a szomszéd országok társaságába, azokhoz hasonló államformával 6) Béla király névtelen jegyzőjének kora és hitelessége iránt tekintélyes hazai és külföldi irodalommal birunk. А/, elsőt illetőleg, az oddigi tetszös érvelések teljes bizonyosságig nem jutottak. Hitolossége, eltekintve némely a történeti tények formájára téves előadásait, a józan kritika rostáját kiállja. Miket a várak elfoglalásáról, vagy étjak építéséről mond, azokat anyagi oldal ról kétségbe nom vonom ; hanem a várak berendezése és alaki viszonyáról, úgy nem különben az Árpádra fogott adományozásokról! előadását, szemközt más biztosabb кéitforrásokkal, téves felfogásának kell felróni.