Századok – 1870

Agricola: Jakab Elek „Kolozsvár Történeté”-nek ismertetése 50

52 netére nézve nyereség lesz; iró különben is a költséges előkészület által anyagilag ki van merülve, most munkaképtelen, beteg: de lia fölgyógyul, bogy müvét bevégezi, teljes remény van hozzá; — mind ez okoknál fogva a jutalom aránylagos részét kiadatni s a kész munkát minél hamarább kinyomatni véleményezzük." Áttérve a munkára, annak kidolgozásában szerző egészen új rendszert követett. Három dologban nyilatkozik ez főképen. Először, a földnek, melyen Kolozsvár és határa fekszik, geologiai történetét adja. Ezt — mint irja — azért tette, hogy kimutassa, miszerint némely város már természeti és földrajzi fekvésénél fogva hivatva van egy vagy más életmódra: a tenger és nagy folyók hajókázásra s kereskedésre, a terjedelmes termőfölddel biró, földmivelésre stb. M á s о d s z о г, szerző astronomiai, föld- és térrajzi részt irt müve elé, ismertetve a város kiterjedését, fekvését, égalji viszonyait, határai történetét, hogy az olvasó előre tájékozva legyen minden iránt, a mi azokról századok során át itt és amott előadásában szórványosan előfordul. Harmadszor, nyomozását nem ott kezdi, a hol Kolozsvár mint község tűnik fel, hanem fölmegy szintén a történetírás előtti korszakba; elbeszéli röviden, Krisztus előtt. 513-an kezdve, különböző időközökben mely népek lakták a ma úgynevezett; Erdélyt, volt-e azoknak a mai Kolozsvár helyén telepjük, maradtak-e fönn emlékeik, ottlétekről s műveltségűkről van-e valami tanúság? Ezt egyfelől az olvasók erre is kiterjedhető tudvágyának kielégítéséül, másfelől azon okból tette, hogy ezen történeti időszakok szabatos megállapításából és a különböző népek itt lakásának időrendi egybeállításából mintegy önként kiderüljön ama két állítás meg nem állhatósága, mintha az oláhok rómaiak, s mint ilyek e földön legrégibb lakók, továbbá a géták: gótliok, ezek pedig a szászok elődei, vagy legalább is Nagy-Károly idejebeli, a magyaroknál szintén elsőbb honlakók lennének, s Kolozsvárt ők alapították volna. író ez okból az agathyrz részen (Kr. c. 513— 335.) kezdi történetét, azután átmegy a géta-dákokra (Kr. e. 335 — Kr. után 106), a rómaiakra (Kr. u. 106—274), a gótkokra (274—376), a liúnokra (376-454), gepidákra (454—568), az avarokra (568—887). S itt jut szerző sajátképi történetmezejére : a magyar vezéri korszakra (888—-1002). Az egész magyar irodalomban, s több nyilvános hazai levéltárban nagymérvű