Századok – 1870

Foltíny János: A szihalmi Árpádvár vagy Földvárhalom ásatásának s az ott lelt tárgyaknak ismertetése 442

FOLTÍNY JÁNŐSTÓL. 449 A mi pedig azon kérdést illeti, hogy a halomból fölszínre jövő eme tárgyak miképen jutottak annak belsejébe? vagy fölvetve ama mások által támasztott kérdést is, hogy honnét a cserepek oly nagy ktilönfélesége egy ugyanazon halomban ? talán nem igen csalódom, ha először is eze; utóbbi kérdésre felelem hogy a cserepek különféleségét egy ugyanazon halomban, ennek a föntebb kifejtett módon történhetett lassú képződéséből, mely egy évszázadot aligha nem számít, — magyarázhatni meg. Ily hosszú idő alatt pedig föltehető némi haladás^ tükélyesbiilés különösen az edények készítésében. Ezen nézetem sem puszta föltevés, hanem oly vélemény, melyre azon körülmény vezetett, hogy mint tapasztalára, a halorafenékröl kikerülő edények durvábbak, kezdetlegesebbek, mint azok, melyek a felső rétegekben találtatnak. Eme durva, s majd finomabb edények s egyéb eszközök pedig úgy jutottak a halom belsejébe, hogy az elhasználtakat, milyenek a megcsorbúlt legtöbb bögrék és fazekak, a köbalta-és kalapács-töredékek, maguk az őslakók dobták félre, mint hasznavehetleneket; a még használhatók pedig gondatlanságból keveredtek s temettettek be a hamu- és földrétegek közé, elősegítvén ezt a rendetlenség is, a mi az őslakók tüzelőhelyei körül hogy nagyban megvolt, könnyen föltehető, nem lévén semmijüknek sem bizonyos helye. És csakugyan a halom körül tett észleleteim azt bizonyítják, hogy a legkülönfélébb tárgyak leginkább a vastagabb hamurétegekben jőnek elő. Itt találhatók a kisebb-nagyobb fazekak és bögrék, majd oldalvást, majd szájjal lefelé fordítva, majd pedig rendes álló helyzetben, és ilyenkor bennök mindig ételmaradék, csont, kagyló, fűmag található, — mely utóbbi olyszerü, mintha köleskása volna. A 8. sz. idomtalan, oldalain négy kis füllel bíró s esetlen vonásokkal ékített fazék is csontdarabokkal jött elő; úgyszintén a 104. sz. nagy fazék is. A 105 sz. már jóval kisebb kanna-alakú, fekete mázzal bevont fazék pedig, a most is benne levő kagylókkal ásatott ki, világos jeléül, hogy a régi népek a csigáknak s más kagylós és tekenős állatoknak kedvelői voltak, a minthogy azokból néhol egész halmazt találni, egy helyre öntve. A hamurétegekben hevernek továbbá, a k ő b a 11 a -1 ö r e-31*