Századok – 1870

Foltíny János: A szihalmi Árpádvár vagy Földvárhalom ásatásának s az ott lelt tárgyaknak ismertetése 442

FOLTÍNY JÁNŐSTÓL. 447 fárasztó, de a régészettanra gyümölcstelen munka mégsem lenne ; mert habár az én imént elbeszélt kísérleteim fényes eredményt nem mutatnak is föl, de a véletlenül fölmerült két ezüst karperecz sejteti, hogy további kitartó kutatás mellett oly tárgyak jönnének itt napfényre, melyek ezen tudományra újabb világot derítve , azt kitűzött czéljához egy lépéssel ismét közelébb vinnék. Fölhagyva, hogy ne mondjam beleunva a sok munka mellett kevés eredménynyel kecsegtető sírok bontásába, további vizsgálódásaim főpontjáúl most már egyenesen a Földvár-halmot ttizém ki, azon reményben, hogy itt a siker inkább biztosítva lesz. Nem is csalódtam, mert a nevezett halom csont- és agyag-, de még kőnemti régiségekben is, egyike hazánk dúsabb lellielyeinek. Ezt igazolandó, csak az itt kiállított, eme tárgyak dús halmazára kell mutatnom, melyek kevés kivétellel mind onnét ásattak ki. Mielőtt azonban arról szólanék, hogy ezen tárgyak mily körülmények között találtatnak: szabadjon magáról a halomról s annak mikénti létrejöttéről egyet-mást elmondanom, előre is bocsánatot kérve az időpazarlásért, ha netalán pusztán egyéni fölfogásomból folyó nézetem, a máshol tett hasonló ásatások és tapasztalatok eredményével egybevetve, egyáltalán meg nem állhatna. A szíhalmi Földvár-halomról több évi észleleteimből vonva ki az Ítéletet, azt kell mondanom, — ha csak majd még az ezután is folytatandó ásatások s újabb tapasztalataim meg nem czáfolnak, — hogy az nem hősök porait jelölő emlék, hanem az itt megszállott régi népek állandó megtelepülési s tüzelő helye, hol ők, mint egy nagy konyhán közösen, vagy családok szerint csoportokra oszolva, vastag fazekaikhoz mért hatalmas tüz mellett készíték s költék el étkeiket. Ezt bizonyítják a halom egyik fő-alkatrészét tevő hamurétegek, a halomból nagy számban előjövő állatcsontok s egyéb konyhahulladékok. Itt gyártották s égették ki ők edényeiket is. Erről még a halom belsejében ittott előforduló kohók vagy égető kemenczék tanúskodnak, me lyeknek sárfalai az izzó tüz által oly keményre égetvék, hogy alig verhetők szét, és melyekben nem ritkán még azon állapotban, a mint berakattak, találhatók a félig kiégetett edények s egyéb anyageszközök. Legújabb ásatásaim alkalmával is egy Századok, 31