Századok – 1870

Foltíny János: A szihalmi Árpádvár vagy Földvárhalom ásatásának s az ott lelt tárgyaknak ismertetése 442

FOLTÍNY JÁNŐSTÓL. 445 láb hosszú földsáncz futja körül, mely hogy hajdan víz vagy ellenség elleni védgátúl szolgált-e ? meghatározni nem tudom, valószínű azonban, hogy a halom ezen sáncztól nyerte Földvár nevezetét. A szóban forgó halom körül tüzetesebb vizsgálódásaimat 1868. tavaszán kezdettem meg, mire egyéb okokon kívül egy ezüstleletnek véletlen fölmerülése is sürgőit. Ugyanis a halom északi oldalán lakó háztulajdonosok egyike, melléképületében egy olaj ütő sotú oszlopát akarván többed magával félölnyi mélységre leásni, ásásközben sírra tatáltak. A sírt keresztben kellett metszeniök, mert elbeszélésük szerint koponyára nem, hanem csak kar- és oldalcsontokra akadtak, s ezek között két gyermek-karszárnak látszó csonton jött elő az 1. és 2. számú ezüst karperecz. Ezen leletről a bír csak harmadnap jutott el hozzám ; tüstént a helyszínére siettem, de már későn érkeztem; mert a munkálat véget érve az oszlop Le volt állítva, melynek újra kibontását, s a sír gondosabb átkutatását a tulajdonos azon okból sem volt hajlandó megengedni, mert félt vályog-épülete összedölésétől. A helyszínén megjelenésem mégsem lön minden eredmény nélkül. A két karpereczen kivlil ezúttal jutottam a 3-dik számú lapos kőbalta-töredékhez is, azt egy a ház előtt játszó gyermek kezéből véve ki, a ki épen akkor is hatalmasan ütögetett azzal egy más ködarabot. A véletlenül fölmerült lelet, de még inkább a halom környékét lakók elbeszéléséből indúlva* ki, a kik állíták, hogy ők már más alkalmakkor is, különösen az építkezésekkor elöfordúlni szokott ásásoknál egész csontvázakra találtak : könnyű volt azon föltevésre jutnom, hogy itt előkori lakosok sirgödrei fölött járok. Nem is mulasztottam el azon udvaron, a hol a két karperecz napfényre jött, újabb ásatással kísérletet tenni — Kísérlettemmel részben czélt értem, mert két láb mélységben sírra, és ebben csontvázra találtam. A földet a váz mellől gondosan eltávolítva, kitűnt, hogy az, a szabad földben nyugattól keletnek, egyenes helyzetben feküdt. A kezek és lábak szintén egyenközüen nyugodtak. Valami mellékletet azonban akár a fejnél, akár a lábnál, a legfigyelmesebb keresé3 mellett sem sikerült fölfedeznem.