Századok – 1870

Ipolyi Arnold: Szíhalmi pogánykoriaknak vélt leletek 431

IPOLYI ARNOLDTÓL. 439 vörös színű csuporban. Ily másodrendű római tárgyak máskép is az egész vidéken gyakoriak. Leihelyünk ezen dús és választékos kö- és csonttárgyai nyilván tehát a vaskorba tartoznának. Igaz, hogy a vastárgyakban sem igen dús e lelet. Ámbár ebből mégis egyes jelentékenyebb példányok is jelentkeznek. S azért, ha talán a legjelentékenyebb tárgy a vasüst iránt méltán kétség merülhet föl; hogy az jóval későbbkori, úgy a vasnyilak, melyek különösen a sírokban jönnek elő gyakran, nyilván a pogány vaskori leletre utalhatnak. Ezen kort jellemzik szintén a ritka becsű ezüst karpereczek. Sőt úgy vélem az ezekkel itt kiállított arany tekercsékszerek is. Mert ámbár a régibb eredetibb, a rézhez hasonlón t. i. már természetes állapotban található arany rendesen a bronzkori leletekkel jön elő, valamint a gyártás által termelhető későbbi fém, az ezüst, hasonlón a vassal együtt jelentkezik s a vaskor egyik jellemzője. Úgy mégis az itt levő arany első tekintetre oly bágyadt színű, ellenkezőleg a bronzkori celta úgynevezett termés-aranyhoz képest, mintha máris vegyítve jönne elő, mint ez későbbi korban az eset. De ennek vegyelemzési vizsgálatát s végmeghatározását az illetőkre hagyván, a jelenség vitatását is abbanhagyhatom, miután a többi tárgyak elég világosan szólnak, a vaskort jellemezve föltevésünk mellett. Azon netalán fölmerülhető észrevételre nézve, hogy a vastárgyak mégis igen csekélyen és -kevéssé vannak képviselve az eddigi leletben, elég a szakértőket azon általánosan ismeretes jelenségre figyelmeztetnem, hogy vastárgyi ép leletek a legritkább esetekben jönnek elő. Tudva van ugyanis, hogy a vas a földben a rozsdától fölemésztetik ; és ritkán marad épen, nem úgy mint az arany és réz, melyeket a szirom, a patina, a nemes rozsda óv. Innét, hogy ezek hasonlíthatlanul nagyobb számban jönnek elő az őskori leleteknél, mintsem a vastárgyak. Ellenben az ezüst karpereczek és újabb kőkori tárgyak mellett legdúsabban és legérdekesebben látjuk leletünkben képviselve a csonttárgyakat, melyeket ily dúsan eddig még együtt sehol sem láttunk, ámbár mint hallom b. Nyáry, Jenőnek gyűjteményei e nemben szintén bővelkednek. Imitt látjuk leletünkben a csont-kalapácsok, tük, árak, kések minden nagyságát és nemét, melyek valóságos műhelyt állítanak élőnkbe. S épen ezen