Századok – 1870

Ipolyi Arnold: Szíhalmi pogánykoriaknak vélt leletek 431

IPOLYI ARNOLDTÓL. 433 S ez annál érdekesebb lenne, mivel az ottani grafitos edényekhez hasonlók valamint másutt, úgy nálunk is országszerte gyakran lelhetők. Mi által talán még majd az avarok lakhelyei is határozottabban kimutathatók lennének. Talán szerencsésebb helyzetben volnánk azonban már mi, az im itt kiállított szíhalmi árpádvári érdekes leletekre nézve, a mennyire felölök némi alappal koczkáztathatjuk azon i öltevést: hogy azok ősmagyar népségünk maradványai lehetnek, hogy azok hazánk magyar pogány korából, e honnak őseink által való megszállása, a vezérek korából származóknak mutatkoznak. S ez az, t. Társulat, a mit én itt bevezetőleg különösen kimutatni akarok és pedig úgy a hely történetének előadásával, valamint a leletek jellegének kiemelésével s ismertetésével. A hely történetére nézve természetesen itt csupán azon egy-két adatot kell kiemelnem, melyek e helyt, mint egyik régi magyar telepet állítják elő, melyet már beköltöző őseink megszállottak. Egyik legnevezetesebb és legrégibb nemzeti történetforrásunk, Béla király úgynevezett névtelen jegyzője iratának azon legérdekesebb részleteiben, hol nyilván az ős nemzeti hagyomány és monda nyomán beszéli hazánknak nemzetünk által való megszállását, egész részletességgel adja elő az uíat., melyen Árpád seregeivel Zemplénen és Borsodon átjövet a Tisza mellékét elfoglalja. v E közt mondja, hogy a mint Árpád hadaival Szerencstől jövet a S;ijón átszállott, a Hejőfolyónál egy hónapig táborozván, s innét a vezér s övéi, úgymond, megindulván az Eger vizéig jövének, s ott gunyhókat készítvén, néhány napig maradának, s azon halmot, melyen a vezérnek leveles színt csináltak, Színhalonmak nevezék (a latin eredetiben a régi magyar írásmód szerint Zenuholmu áll, régiesen a színt zén-nel írva s mind a két szó végén kihangzáskép a régi nyelven használt „u" A mai Tapolcza Borsodban. A Tapolcza=teplicz hövíz értelme, szlávban ugyanaz volna, mint a hejő magyarban. Lásd Szabó Károly Névtelen jegyző fordítását XXXII. fejezet, 43 lap, mely szerint itt az eredeti latin szöveget adom. 30*